Mit tennétek a helyemben, ha tudnátok, hogy az apukátok szépen szólva nem szimpatizál a párotokkal?

Nézd, nekem az a véleményem, hogy viszonylag kulturált módon adta a tudtodra a faterod az ellenszenvét, nem minden szülő ilyen "toleráns", hidd el, vannak durvább változatok is, olyanok, akik szóvá is teszik a fiúnak, hogy le is út - fel is út.

Egy kulcsszó van a helyzetetekre: az IDŐ.

Az majd mindent megold.Ha azt látják a szüleid, hogy hosszútávon is megbízható srác - már eleve az, hogy egyetemista is jelez valamit - el fogják fogadni.

Azért persze nem árt, ha te magad is észnél vagy és nem veszíted el a józan ítélőképességedet, mert még szükséged lesz rá.

Hát én megértem atyádat. Képzeld csak el! Van egy gyönyörű, imádott, okos, kedves lánya, aki számára a világ legcsodálatosabb teremtménye, és akkor egy nap ez a leány hazahoz egy olyan embert, aki ... olyan, amilyen.

Az ember mindig a legjobbat akarja a gyermekének, és megértem, hogy apukád nyilván nem egy ilyet képzelt melléd társnak.

Ha ez a barát esetleg a későbbiekben a házastársad lesz, akkor azt is vedd figyelembe, hogy a gyermekeitek nem lesznek se teljesen fehérek, se teljesen színesek. Nagyon megnehezíti a beilleszkedést a társadalomba az, ha valaki nagyon más, mint a többség. Erre is gondolj!

Édesapád vszeg rögtön erre gondolt, amikor nem volt elragadtatva a barátodtól.

De most komolyan! Tényleg nem találsz az ország területén egy olyan pasit se, aki megfelelne számodra? Egy magyart?

Az egy dolog + az a másik, hogy ki számít mégis magyarnak a ti felfogásotok szerint.

Az, aki magyar létére tréh, léhűtő életet él, a 8 osztálya sincs meg, vagy ha van, a szakmunkásnál feljebb nem vitte ( mert nem akarta, nem azért, mert buta, csak idióta ), vagy az, aki roma létére ( akkor nevezzük nevén a "problémát" ), számolva a nehézségekkel, előítéletekkel, megpróbálja az egyetemet,még akkor is, amikor javarészt tudják, hogy később fele annyi esélyük nem lesz, mint egy magyarnak.Én 100x inkább EMBERnek tartom az ilyet, mint sok más honfitársunkat.