Mit tennétek ezek után a helyemben?
Kicsit dühös vagyok, és nem tudom, mit tegyek, ezért kérnék tanácsot. Helyzet:
Anyám középsulis korom óta úgy bánik velem, mint egy mostohagyerekkel, pedig nem voltak igényeim, nem kértem tőle semmi extrát, de se ruhát, se cipőt nem vett, hiába kértem, pedig apámtól minden hónapban kikövetelte a nagy összegű gyerektartást(elváltak), és az államtól is szép összeget kapott. Jó tanuló voltam, suli mellett dolgoztam, és a barátnőm segített, ahol tudott. Ezt a barátnőt anyám kiutálta, és mivel én védtem, engem is cikizett folyton, más lányt akart nekem, és ezt nyíltan el is mondta. Barátnőmet minden ***-nak lehordta, és letagadta, hogy tudott volna az eljegyzésünkről, pedig a vita elkerülése miatt neki szóltunk először. Mikor elegem lett, 18 évesen elköltöztem,engem okolt, hogy nem sikerültek vizsgái(mániákus diplomagyűjtő), persze a tanulás miatt hanyagolta a kisebb testvérem, ami nem tűnt fel neki. Esküvőnkre illemből meghívtuk, otthoni ruhában jött el, és lagzi alatt legalább 300 darab sütit vitt el titokban, amihez semmi köze nem volt, sajnos későn vettük észre, hogy miért tűnik el kocsival óránként. Majd ő esküdött új férjjel, amiről nem is tudtunk, mikor kérdeztük,miért nem szólt, nevetve mondta, hogy csak a családot hívta meg. Milliószor döntöttem el, megértem, megbeszélek vele mindent, de sosem hallgatott meg, vagy csak a maga igazát hajtotta, a testvéremmel azóta sem törődik, teljesen elvadult tini lett belőle. Úgy érzem, ennek a kapcsolatnak semmi értelme. Szerintetek?
Szerintem ha egy anya, ilyet tud mondani a saját fiának hogy nem tartozik a családhoz, akkor az nem igazi anya!
Az egy dolog hogy 9 hónapig hordozta...
Sajnos sok olyan anya van aki szintén ezt teszi, aztán meg megöli a saját gyerekét vagy stb. (sajnos sok ilyenről hallani)
Nem attól lesz valaki jó anya hogy megszüli a gyerekét, hanem attól, hogy amíg csak él a gyerekét szeresse, támogassa, ott legyen mindig mikor a gyerekének szüksége van rá. Sok olyan gyerek van aki rossz útra tér, a jó nevelés ellenére is, és azokat is szeretni kell, megpróbálni visszavezetni a helyes útra, na de ha ráadásul a gyereke, okos, művelt, kedves, tisztelettudó, akkor mit nem lehet rajta szeretni? Miért kell eltaszítani? Egyáltalán hogy van ehhez lelkiismerete? Csak ezt a világon már sokan megtapasztalták hogy ki mint vet úgy arat!!!
Soha nem tudnék olyat mondani a kislányomnak hogy már nem tartozol hozzám hagyj békén.
Ő a legnagyobb ajándék nekem a férjem mellett!
Kedves kérdező! Nagyon sajnálom a helyzeted, és így ismeretlenül még nekem is rosszul esett ahogy olvastam...
Törekedjetek arra, ha nektek lesz gyermeketek, ilyet soha ne kelljen átélnie! Anyukád legyen az ellenpélda!
Sok kitartást kívánok nektek ehhez a helyzethez! 29/N
Én is így voltam egy ideig anyósommal. Csinálta a hülyeségeit, már 4 éves házasok voltunk 2 éves kisgyerekkel, mikor megjegyezte nekem hogy elraboltam a fiát, stb.
Ott ordibált a gyerekem előtt...
Akkor megbeszéltük a férjemmel hogy ennek nem tesszük ki a gyerekünket.
Nem is mentünk hozzá sokáig... (fél év)
aztán csak rájött hogy mit veszít, és felhívott minket, (bocsánatot nem tud kérni) ez már annak felel meg...
Talán 1 hónapig látta még az unokáját. Most már kijöttünk külföldre, 1 évben egyszer látja. Most már visszacsinálná de nem lehet.
Lehet hogy még a te anyukád is fog könyörögni, hogy "fogadjátok" vissza. 29/N
Szerintem senki nem érdemel tiszteletet azért, mert hagyta magát fel csinálni, és felelőtlenül bevállalt egy gyereket, holott érzelmileg nem érett rá.
Ettől függetlenül az anya anya marad, némi tapintatot megérdemel, de a végtelenségig nem lehet csak nyelni és tűrni.
Kerülheted és lehetsz nyugodtabb. Tesódat jó lenne megmenteni. =/
Semmi gond, hisz neked is lehet véleményed, örülök, hogy megtiszteltél soraiddal.
A világért sem kürtölném szét a személyét,(ez lenne sértő) mert ismerem és betartom az adatvédelmi dolgokat, csak ki akartam adni a bánatom, és nem volt célom ócsárolni, hisz a legrosszabb dolgokat, amivel igaz nekünk nem ártott, de másoknak igen, azokat le sem írtam, mert nem ez volt a célom, nem alázni,szégyenbe hozni akartam, hanem tanácsot kérni. Lehet, úgy tűnik, csúnyákat írtam, ami nem szép dolog, pedig csak az igazat írtam, semmi színezés nincs a dologban, és ha az igazság ócsárolásnak tűnik, tényleg sajnálom a dolgot. Csak tanácsot kerestem egy anonim oldalon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!