Lehetséges ez? Vagy csak elkeseredettségében mondja ezeket a párom?

Nem tudom szükséged van-e még az én válaszomra,de teljesen megértem a barátnődet!bárcsak lenne nekem is egy "Dzsúliám".

Most értem el arra a pontra,h az iskolai "barátnőkkel" szinte teljen megszakadt a kapcsolatom,mert mindegyikben csalódtam,amiért átvágtak,kihasználtak,kibeszéltek,stb. Lehet,h ezek után fiú barátokat kéne szereznem,de az meg nem olyan egyszerű,mert a párom nagyon féltékeny lenne,h egyik napról a másikra elkezdenék fiúkkal lógni,ezt pedig nem akarom.

A barátnődnek van egy jó barátja,és ez neki többet ér,mint 3 "barátnő". Próbáld elfogadni,és megismerni "Dzsúliát",lehet h a végén csalódni fogsz,de pozitívan!:)

20/L

Hogy megnyugtassalak, nekem sincsenek barátnőim. Engem nem annyira átvertek, mint inkább lekoptak mellőlem. Sorra gyerekük született, és lassan elfogytak a közös témák, mert nekem meg nem. Sőt, sokáig pasim se volt. Amikor már százhuszadjára hallottam azt, hogy jobban tenném, ha nem szeretném annyira a kutyáimat, hanem gyereket szülnék, akkor lett elegem a legjobb barátnőmből. Ő persze egyből menhelyre dugta a kutyáját, amint gyereke lett, mert nem volt elég higiénikus.

És igen, én is találkoztam sok irigy nővel, de ők inkább az idősebbek közül kerültek ki. Amúgy pont az idősebb nőkkel érzem jobban magam, a nem irigy fajtából, de velük meg azért nem barátkozom, mert a korkülönbség miatt nincs sok közös bennünk.

És be kell vallanom még magamnak is valamit:

én sem szívesen barátkozom nálam szebb lányokkal. Úgy látszik, én is irigy nő vagyok:)))

És még valami: úgy 20 éves koromig beszereztem az összes "kebelbarátnőmet", akik azóta mint mondtam elkoptak mellőlem, és most valahogy azt veszem észre, hogy már nem tudok barátkozni. Tanfolyamok, főiskola, új helyszínek jönnek-mennek az életemben, de mindenkire úgy tekintek, mint valami átmeneti szereplőre. Ezért nem is fordítok túl sok energiát a kapcsolattartásra. Ebben biztos benne van az is, hogy munka mellett tanultam, plusz munkákat vállaltam, mert muszáj volt, és egyszerűen amikor végre van egy kis szabadidőm, nem vágyom sehova se menni, leroskadok a lakásban és kész, örülök hogy nem zavar senki. Nagyon kedves ismerőseim emiatt látom évente 1-2 alkalommal maximum, mert nincs többre energiám.

Van egy élettársam, és pasi létére én meg azt vettem észre, hogy neki mégannyira sincs senki haverja, mint nekem. És ezen én meg azért csodálkozom, mert amúgy tök jó fej, mindig kedvesen beszél a munkatársairól, úgy tűnik nekem, hogy olyan bajtársi a viszony köztük, nem is értem miért nem járnak soha össze. Illetve egy sejtésem van: a párom rettenetesen netfüggő. Olyan szinten, hogy arra már lassan én is rámegyek. A gép előtt éli az életét, a szabadideje minden percét és így már nincs ideje, meg nem érzi szükségét a barátoknak. Csak ha jön a rettegett áramszünet...