"Megvárnád" az élettársadat/házastársadat, ha börtönbe csuknák?

Nem rég olvastam Déry Tibor Szerelem c. novelláját. Az a lényeg, hogy a férj hét év után kijön a börtönből,s mikor haza ér, a felesége pont olyan szerelmes belé,mint mikor elvitték az urát. Öleli, csókolja,megmosdatja, s tulajdonképpen a kezdeti sokk után minden folytatódik a régi kerékvágásba. Tudom,ez csak egy novella,az élet nem mindig ilyen egyszerű, főleg a mai világban.

Én 2 éve voltam együtt az exemmel,mikor előzetesbe került, ott volt 2 hónapig, majd 1 év 4 hónap letöltendőt kapott. Nem tudtam hol van, nem telefonált,levelet se küldött. Mielőtt bevitték volna, már amúgy is rossz volt a kapcsolatunk,így míg ő a börtönben volt,én új életet kezdtem. Újváros stb...Fél év után megismerkedtem valakivel,aki jelenleg a vőlegényem. Nagyon szeretem őt, vele szeretném leélni az egész életemet. 3 hete szabadult az ex,és megkeresett. Féltem,hogy megint megver, (mint az előtt már párszor)de a börtön megváltoztatta. Megtört, lefogyott,úgy örült a tesconak ,mint mások az ötöslottó főnyereménynek,amit persze meg is értek. Nem veszekedett,azt mondta megért. Sok boldogságot kívánt az új életemhez,s az volt az utolsó kérése, hogy olvassam el a fent említett novellát.

Nyilván,ezzel bűntudatot akart bennem kelteni,amiért nem vártam meg. De másfél év sok idő! Ott maradtam a nyakamban egy csomó adóssággal, (az ő adósságaival)az egész város rólam/rólunk pletykált,rengeteg negatív és bántó véleményt kaptam miatta,aminek persze volt alapja. 19 éves voltam akkor,azt se tudtam mihez kezdjek...vagy tényleg ennyire rossz ember lennék?