Szerintetek sem jogos a megbántottságom?
Tegnap elmentem orvoshoz anyu autójával. 4-en voltak előttem, ááá mondom hamar végzek. Lenémítottam a telefonomat, mert 1. én is utálom amikor az orvosiba valaki telefonál (ott mindig olyan baromi nagy csönd van és mindent hallani) 2. gondoltam ennyi idő alatt nem keres senki. Na most a 4 emberen kívül egy csomóan bementek előttem, mondván "ők csak gyógyszert íratnak, ők csak beutalóért jöttek, stb." Persze, én se beteg voltam, hanem "csak" egy labor beutalóért ültem sorban. 1óra alatt kerültem sorra. Hazaérek, belépek az ajtón, az anyám torka szakadtából üvölt, hogy hol voltam és miért nem vettem fel a telefont, mert egy csomószor hívott. Köpni-nyelni nem tudtam, de még magyarázkodni sem, mert csak mondta és mondta a magáét. Mert hívott, hogy mennyien vannak előttem, mert apunak kell a kocsi és menne el és stb. Mondom ne velem veszekedj, hanem azokkal akik előttem bementek. De meg se hallotta csak fújta a magáét, hogy minek nekem telefon ha fel sem veszem. Igazából ezen nem akadtam ki, mondja csak. Aztán meg rákezdett, hogy becsüljem meg magam, mert én csak egy megtűrt személy vagyok a lakásban és legyek hálás, hogy nem dob ki az utcára, ennyi idősen ő már rég dolgozott. Na ettől mentem a falnak! Tény, hogy 22 évesen dolgozhatnék, de könyörgöm mégis mit??? MEgváltozott munkaképességű vagyok, a kutya nem akar engem alkalmazni. Szóval baromi szarul esett, mert nem én választottam ezt az életet. PErsze, hálás vagyok én a szüleimnek amiért eltartanak, nem lázadok semmi ellen, ha kérnek valamit megcsinálom. Nem járok bulizni, nem cigizek (ugye amit nekik kéne pébnzelni), nincs semmi különleges kérésem hozzájuk. Erre a fejemhez vágja, hogy csak megtűr itt.
Annyira kibuktam rajta, pedig az utóbbi időben egész jól megvoltunk.
Aztán jött jópofizni, hogy menjek nézzem vele a tv-t. Mondtam, hogy nem köszi. Este meg ölelgetett, hogy "azért ugye szeretsz". Mondtam neki, hogy nem és elmentem a szobámba. Reggel csináltam neki kávét, erre meg se itta, oda adta apunak azzal a felhanggal, hogy neki legalább csinálok reggelit. (nem apunak csináltam, de mind1). Azóta egyáltalán nem szólunk egymáshoz, egy légtérben se tartózkodunk ha lehet.
Most ott tartok, hogy gőzerővel rákapcsolok a munkakeresére. Eddig is kerestem, de a képességeimnek megfelelően. De most akármit elvállalok, csak el tudjak menni itthonról, hogy ne legyek "megtűrt személy".
Szerintetek is neki van igaza?
Bocsánat, hogy hosszú lett és köszönöm, hogy elolvastátok.
válasza:
válasza: válasza:HÁt utolsó, meg is érdemelnéd a lepontozást, mert túl gyorsan ítélsz, ehelyett, hogy gondolkodnál. Tudod annyira nem jó fejek a munkáltatók, hogy felvegyenek valakit, aki az év 40 %-át kórházban tölti. És mint írta a kérdező, sokféle munkát nem is tudna vállalni. Valószínű nem sok fogalmad van arról, hogy ezzel a betegséggel mennyire korlátozva vagy, különben nem így reagálnál.
Igen, ha kell munka mindenki találhat, de más kérdés, hogy nem ártana olyat találni, amit el is tud végezni. Vagy te másként látod? Elmehetne takarítani, de nem bírná. Elmehetne titkárnősködni, de nem kellene, mert nem jó munkaerő az, aki csak a munka felét tudja elvégezni, mert a többi időt kezeléseken tölti.
Nem ártana végigondolnod a dolgokat, mielőtt ítélkezel.
Kérdező: beszélj anyuddal, értelmes felnőtt emberek vagytok, mondd meg neki, hogy nagyon megbántott, amikor azt mondta megtűrt személy vagy. Ettől te még szereted, de mostantól az elsődleges életcélod hogy munkát találj és elköltözhess, mert annál büszkébb vagy, minthogy megtűrtként élj bárhol, akár a szüleidnél is.
Kedves negatív válaszoló! Örülj, hogy van munkád és csapkod a feneked a földhöz mert tökéletes vagy. :)
Beszélni vele? Ha ő jogosnak érzi a sérelmét akkor nem beszél az "áldozatával". Előbb lementem ebédelni, vittem neki teát ebéd után, meg elmosogattam, összepakoltam. Erre a teát otthagyta, inkább dobozból ivott üdítőt. És akkor én vagyok a gyerekes? Mikor megköszöntem az ebédet, csak ült aztán nem szólt semmit. Akkor minek próbálozzak tovább? Volt, hogy apuval 3 hónapg nem beszélt, mert mondott neki valamit ami nem tetszett.
válasza:Valószínűleg nagyon aggódott anyukád, hogy hol lehetsz és ezért haragudott meg. Az orvosnál tényleg illik kikapcsolni, vagy lehalkítani a telefont. Máskor azért dobj egy sms-t, vagy írj üzenetet, hogy hol vagy!
Viszont ez nem jogosítja fel anyukádat arra, amit mondott, mármint, hogy megtűrt személy vagy. Én pontosan tudom, milyen lehetetlen munkát találni. Nekem sem sikerül már egy éve, pedig már szinte bármit elvállaltam volna, amit fizikailag el tudok végezni és ahova be tudok járni, mégsem kellek sehova.
Ha találsz olyan munkát, ami nem éppen a képesítésednek megfelelő, de azért még tűrhető, akkor fogadd el, mert legalább valahogy el tudsz indulni és lesz saját kereseted, ami nagy előny. Nemcsak az ilyen viták miatt, hanem te is szabadabb leszel tőle. Attól még keresgélhetsz a képesítésednek jobban megfelelő munkát közben, hátha szerencséd lesz. De az anyagi függetlenség mindenképpen jó dolog már ilyen korban.
válasza: válasza:Kedves Kérdező! Akkor most gondold azt, hogy 1:1.
Korábban ő próbálkozott a béküléssel, te nem engedtél. Most fordítva van.
Most már ne ilyen indirekt módon próbálj békülni, hanem direkt, tényleg beszélj vele. Most egy ilyen kifakadás arra is jó, hogy régebbi sérelmeket is megbeszéljetek.
Az előttem szóló nagyon jó dolgokat írt, nem akarom ismételni.
Nem könnyű a helyzeted, de tényleg próbálj önállósodni, amilyen módon csak tudsz.
Hát nem egyszerű, az biztos. Pályakezdőként meg még nehezebb. Senkit nem érdekel, hogy diákként mit dolgoztam, vagy hogy lehúztam fél-fél évet bíróságokon, mint mindenes. :S
Tudta, hogy elmegyek, azt is, hogy sietek haza és nem megyek útközbe sehova.
válasza:13:38
14.12 vagyok megint. Dehogy pontozlak le, csak ne más f...ával verd a csalánt. Én is "porfészekben" lakom, és pár éve tényleg sikerült is munkát találnom. Akkor szerencsém volt. Most meg nem sikerül. Előtte saját cégnél dolgoztam, aztán gyárban, aztán irodán, pénzügyis végzettséggel, most meg még rongyot tépdesni, használt ruhát válogatni sem vettek fel, meg a barneválhoz sem csirkét belezni. Nyáron napszámba sem, mert már mindenkinek megvolt a saját embere. Ja és a Tesco-ba sem kellettem, vagyis kellettem volna 4 órára, csak nem fizettek volna útiköltséget és vagy 40 km-re lakunk a Tesco-tól, szinte az egész fizu a buszra ment volna el... sőt, még a távolságin kívül helyi járaton is kellett volna utazni.
Annyira nincs felvétel és ez nem csak a közvetlen környezetem, hanem a busszal bejárható környék.
Úgyhogy úgy néz ki, egyelőre csak akkor kaphatnék melót, ha sikerülne valahova messzebbre, vagy akár külföldre kimennem.
Szóval erről ennyit, amit mondasz, az sok esetben úgy nem igaz, ahogy van. Persze mindenki a saját helyzetéből indul ki, te sem ismerheted másokét, ezért ítélsz ennyire könnyen, pár éve én is így gondolkoztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!