Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek sem jogos a...

Szerintetek sem jogos a megbántottságom?

Figyelt kérdés

Tegnap elmentem orvoshoz anyu autójával. 4-en voltak előttem, ááá mondom hamar végzek. Lenémítottam a telefonomat, mert 1. én is utálom amikor az orvosiba valaki telefonál (ott mindig olyan baromi nagy csönd van és mindent hallani) 2. gondoltam ennyi idő alatt nem keres senki. Na most a 4 emberen kívül egy csomóan bementek előttem, mondván "ők csak gyógyszert íratnak, ők csak beutalóért jöttek, stb." Persze, én se beteg voltam, hanem "csak" egy labor beutalóért ültem sorban. 1óra alatt kerültem sorra. Hazaérek, belépek az ajtón, az anyám torka szakadtából üvölt, hogy hol voltam és miért nem vettem fel a telefont, mert egy csomószor hívott. Köpni-nyelni nem tudtam, de még magyarázkodni sem, mert csak mondta és mondta a magáét. Mert hívott, hogy mennyien vannak előttem, mert apunak kell a kocsi és menne el és stb. Mondom ne velem veszekedj, hanem azokkal akik előttem bementek. De meg se hallotta csak fújta a magáét, hogy minek nekem telefon ha fel sem veszem. Igazából ezen nem akadtam ki, mondja csak. Aztán meg rákezdett, hogy becsüljem meg magam, mert én csak egy megtűrt személy vagyok a lakásban és legyek hálás, hogy nem dob ki az utcára, ennyi idősen ő már rég dolgozott. Na ettől mentem a falnak! Tény, hogy 22 évesen dolgozhatnék, de könyörgöm mégis mit??? MEgváltozott munkaképességű vagyok, a kutya nem akar engem alkalmazni. Szóval baromi szarul esett, mert nem én választottam ezt az életet. PErsze, hálás vagyok én a szüleimnek amiért eltartanak, nem lázadok semmi ellen, ha kérnek valamit megcsinálom. Nem járok bulizni, nem cigizek (ugye amit nekik kéne pébnzelni), nincs semmi különleges kérésem hozzájuk. Erre a fejemhez vágja, hogy csak megtűr itt.

Annyira kibuktam rajta, pedig az utóbbi időben egész jól megvoltunk.

Aztán jött jópofizni, hogy menjek nézzem vele a tv-t. Mondtam, hogy nem köszi. Este meg ölelgetett, hogy "azért ugye szeretsz". Mondtam neki, hogy nem és elmentem a szobámba. Reggel csináltam neki kávét, erre meg se itta, oda adta apunak azzal a felhanggal, hogy neki legalább csinálok reggelit. (nem apunak csináltam, de mind1). Azóta egyáltalán nem szólunk egymáshoz, egy légtérben se tartózkodunk ha lehet.

Most ott tartok, hogy gőzerővel rákapcsolok a munkakeresére. Eddig is kerestem, de a képességeimnek megfelelően. De most akármit elvállalok, csak el tudjak menni itthonról, hogy ne legyek "megtűrt személy".

Szerintetek is neki van igaza?

Bocsánat, hogy hosszú lett és köszönöm, hogy elolvastátok.


2011. jan. 6. 10:51
1 2 3 4 5
 21/47 A kérdező kommentje:
A havonta párat meg úgy értsd, hogy én magam sem tudom, hogy amikor bemegyek maradok vagy mehetek haza. Legutóbb amikor bementem egy sima kontrollra, 2 hétre bent tartottak mert tele volt a beteg tüdőm folyadékkal. Végül mellkas-sebészeten kötöttem ki. Szóval erre írtam, hogy tény, hogy mindehol van kórház, de ha a sulihoz közelibe megyek, mégis ki a fenét kérek meg rá, hogy legalább a fogkefémet behozza? Itt meg, csak behozza, ha más nem a nagyszüleim.
2011. jan. 6. 11:57
 22/47 anonim ***** válasza:

Nézd kérdező, én is laktam falun ( ott nőttem fel ), de nem volt gáz a gyógyszeríratásból soha.

Ismerősök, rokonok egymásnak írtattattak, sőt, olyan is volt, hogy a szomszédunk megkért, ha megyek, adjam oda a cetlit az asszisztensnek, amire felírta gyógyszereket és kérjem el a vényüket.Ennyi volt, 5 perces ( se ) szívesség.

De így, hogy írod, a szüleid is eléggé régimódi szemléletűek és már bocs, de vidéki mentalitással bírnak, hogy "mi lesz, ha ezt meg azt mondják rólad / rólatok?! ", pláne koccolnék otthonról örökre.

22 évesen kicsit légy rugalmasabb, valahol azt sem egészen értem, hogy miért ragaszkodsz hozzá, hogy a betegséged miatt mindig legyen valaki körülötted.Van orvosi ügyelet, mentők, és én azt mondom, ezért érdemes a szomszédokkal is jóban lenni, mert sokszor egy jó szomszéd többet tehet érted, mint egy testvér ( ezt már én is tapasztaltam ), én inkább ezeken gondolkodnék el.

2011. jan. 6. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/47 anonim ***** válasza:

Legyél kicsit talpraesettebb, mert az élet még ennél is keményebb, mint amivel nap mint nap szembesülsz, rendezd úgy a dolgaidat, hogy még betegen se legyél senkire se ráutalva, még a szüleidre se.

Ha ennyi a gondod a betegségeddel és nem tudod, mikor visznek be, készíts össze egy amolyan kórházi csomagot cuccokkal, fogkefével stb.

Én minden követ megmozgatnék, csak soha ne legyek betegen se kiszolgáltatott helyzetben.

2011. jan. 6. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/47 A kérdező kommentje:

Most nem a gyógyszeríratás a kérdés igazából. Eddig is el tudtam intézni a dolgot, ezután is el fogom. A falu téma sem érdekes, mert itt ilyenek az emberek. Éltem városban, imádtam, főleg a névtelengséget.

Talán azért ragaszkodtam eddig ahhoz hogy legyen valaki körülöttem mert baromira megijedtem, amikor közölték, hogy hajszálon múlt az életem és valahogy megnyugtató volt számomra, hogy van valaki mellettem aki szeret. És itt az anyámra gondolok. És az volt ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy jogosan háborodtam e föl a beszólásain.

Tény, hogy kívülállóként könnyű azt mondani, hogy költözzek el. Oké, tegyük fel, találok munkát mondjuk havi 65.000 ft fizetését. Februárban ha elkezdek dolgozni, ugye márciusban kapom meg az első fizetést. Na most, ha holnap összepakolom a cuccom és elmegyek, akkor miből fogok élni márciusig? Ugyanis a támogatást amit a betegség miatt kapok, nem az enyém, hanem a szüleimé. Tehát nekem zéró pénzem van, leszámítva azt a kis pénzt, ami az én számlámon van.

2011. jan. 6. 12:05
 25/47 anonim ***** válasza:

Előző jól mondja. A kiszolgáltatottság nagyon veszélyes.


Ha pestre jössz, majd én viszek be neked fogkrémet, ha baj van. :)


Azt én meg elhiszem, hogy nagyon jó a kapcsolatotok, csak ezt majd mondd meg anyádnak is, mert úgy tűnik ő nem tud róla! :D


Amúgy jócsaj vagy? Összejöhetnél a tüdődokival, és minden gond megoldódna! ;)


F/22

2011. jan. 6. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/47 A kérdező kommentje:
Tudjátok 22 évesen rettentő nehéz elfogadni, hogy az addigi dolgok amit imádtam csinálni azok mára elérhetetlenek. Rettentő aktív életet éltem, sportoltam, kirándultam, hegyet másztam. Ha leéltem volna pl: 60 évet akkor megértem és elfogadom a megváltozott helyeztet, de így rettentő nehéz elfogadni. És az fáj a legjobban, hogy egyedül anyunak mondtam el az érzéseimet, hogy mennyire kiborultam ezeken a dolgokon és próbáltam mindeki előtt az erőset játszani, aki ugyanolyan értékes ember mint eddig volt. És pont ő támad hátba.
2011. jan. 6. 12:08
 27/47 A kérdező kommentje:
Édes vagy! :D Hát jó csajnak, jó, legalábbis a visszajelzésekből ez jön le. :D Szerintem a doki megdöbbene, ha ráhajtanék mert nő, de azért bepróbálkozom vele legközelebb. :P
2011. jan. 6. 12:10
 28/47 anonim ***** válasza:
Írtam neked privátot! F/22
2011. jan. 6. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/47 anonim ***** válasza:
Hát ne is haragudj, de anyukádnak nem kéne így viselkednie! Végül is ő "hozott a világra téged", egy anyának nem az a dolga, hogy aztán elküldjön otthonról! Még ha van is benne egy KIS igazság, amit mondott, akkor se! Én teljesen megértelek, és azt kell mondanom, sjnállak, hogy ilyen anyád van! Még egyszer, ne haragudj!
2011. jan. 6. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/47 A kérdező kommentje:
Nem haragszom. :)
2011. jan. 6. 13:00
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!