Szerintetek sem jogos a megbántottságom?
Tegnap elmentem orvoshoz anyu autójával. 4-en voltak előttem, ááá mondom hamar végzek. Lenémítottam a telefonomat, mert 1. én is utálom amikor az orvosiba valaki telefonál (ott mindig olyan baromi nagy csönd van és mindent hallani) 2. gondoltam ennyi idő alatt nem keres senki. Na most a 4 emberen kívül egy csomóan bementek előttem, mondván "ők csak gyógyszert íratnak, ők csak beutalóért jöttek, stb." Persze, én se beteg voltam, hanem "csak" egy labor beutalóért ültem sorban. 1óra alatt kerültem sorra. Hazaérek, belépek az ajtón, az anyám torka szakadtából üvölt, hogy hol voltam és miért nem vettem fel a telefont, mert egy csomószor hívott. Köpni-nyelni nem tudtam, de még magyarázkodni sem, mert csak mondta és mondta a magáét. Mert hívott, hogy mennyien vannak előttem, mert apunak kell a kocsi és menne el és stb. Mondom ne velem veszekedj, hanem azokkal akik előttem bementek. De meg se hallotta csak fújta a magáét, hogy minek nekem telefon ha fel sem veszem. Igazából ezen nem akadtam ki, mondja csak. Aztán meg rákezdett, hogy becsüljem meg magam, mert én csak egy megtűrt személy vagyok a lakásban és legyek hálás, hogy nem dob ki az utcára, ennyi idősen ő már rég dolgozott. Na ettől mentem a falnak! Tény, hogy 22 évesen dolgozhatnék, de könyörgöm mégis mit??? MEgváltozott munkaképességű vagyok, a kutya nem akar engem alkalmazni. Szóval baromi szarul esett, mert nem én választottam ezt az életet. PErsze, hálás vagyok én a szüleimnek amiért eltartanak, nem lázadok semmi ellen, ha kérnek valamit megcsinálom. Nem járok bulizni, nem cigizek (ugye amit nekik kéne pébnzelni), nincs semmi különleges kérésem hozzájuk. Erre a fejemhez vágja, hogy csak megtűr itt.
Annyira kibuktam rajta, pedig az utóbbi időben egész jól megvoltunk.
Aztán jött jópofizni, hogy menjek nézzem vele a tv-t. Mondtam, hogy nem köszi. Este meg ölelgetett, hogy "azért ugye szeretsz". Mondtam neki, hogy nem és elmentem a szobámba. Reggel csináltam neki kávét, erre meg se itta, oda adta apunak azzal a felhanggal, hogy neki legalább csinálok reggelit. (nem apunak csináltam, de mind1). Azóta egyáltalán nem szólunk egymáshoz, egy légtérben se tartózkodunk ha lehet.
Most ott tartok, hogy gőzerővel rákapcsolok a munkakeresére. Eddig is kerestem, de a képességeimnek megfelelően. De most akármit elvállalok, csak el tudjak menni itthonról, hogy ne legyek "megtűrt személy".
Szerintetek is neki van igaza?
Bocsánat, hogy hosszú lett és köszönöm, hogy elolvastátok.
Elismerem, hogy abban igaza van, hogy nem kéne már itthon laknom, hanem önálló életet élnem, stb. stb. De ha meg így alakult, akkor nem az lenne a megfelelő, hogy nem belerúgunk az emberbe, hanem inkább hallgatunk. Karácsony előtt, ilyet szólt nekem: "te mostmár mindig itthon akarsz lenni?" Hát szarul esett, mit ne mondjak. :S Ennyire sok vizet zavarnék az életében? Ha eljárnék bulizni és nyakló nélkül szívnám le a pénzüket, megérteném. De így? Mikor mondják, hogy vesznek valamit nekem (pl: új cipőt) mindig mondom, hogy nem kell van úgyis még otthon olyan amit nem hordtam. Szóval az sincs, hogy mindent megvetetnék. Szóval nagyon nem értem milyen rossz dolgot követtem el.
Azzal is folyton piszkál, hogy kupi van a szobámban. Ez nem igaz, a polcokon katonás rend, a könyveim szépen sorba rakva. Egyedül az asztalomon vannak cuccok, de azok is a mindennapi élethez kapcsolódnak (pl: szemüveg+tok) vagy egy csomag zsepi. Az ő felfogása szerint az asztalon csak a lámpának és a monitornak van helye.
Nem, azért nem kapok fizetést természetesen. "Zsebpénzt" sem kapok, ha valamit szeretnék magamnak venni (pl: új könyveket, vagy valami smink cuccot) azt se velük finaszíroztatom, hanem a spórolt pénzemből.
Diákmunkásként dolgoztam már, de szerintük az nem munka, csak tingli-tangli meló. Tehát megfelelni itt nagyon nehéz.
válasza:Már mondtam, költözz el. Ennyire egyszerű. :)
Eddig is fizették nem? Akkor meg mi a baj? Nem bírják nézni a fejed, inkább kifizetik az albit. Mi a probléma? Mész és saját életet kezdesz. Aztán ha vége az egyetemnek és lesz munkád akkor már magadnak fizeted az albit. Erről szól a felnőtté válás.
Én egy percig nem maradnék a helyedben. És sztem ők is erre akarnak téged ráébreszteni. Ami nem is feltétlenül baj. Mint mondtam, énsem tartom egéászségesnek, hogy egy felnőtt a szüleivel lakjon. Én a gyerekemet 18 éves korában elküldöm otthonról tanulni. Vagy albiba vagy koliba, de akkor sem egészséges ha az anyukájával meg az apukájával él 18 után. Fel kell nőnie.
F/22
válasza:Nem olvastam végig a kommenteket, a történetedhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni:
nálunk úgy műköüdik a háziorvos, hogy az asszisztense jön ki mindig, beszedi a cetlire felírt gyógyszereket, utána a következő beteggel együtt kijön és átadja.
Táppénzes papír + beutalónál ugyanez a helyzet.
Ha ilyen van legközelebb, szülítsd le nyugodtan, ha kijön és mondd meg ez és az kell neked, ha azt mondja, hogy várnod kell, míg sorra kerülsz, akkor mondd, hogy légzési nehézségekkel küzködsz, szeretnéd, ha megírná.
Vagy a legegyszerűbb: időpontot kérsz.Kötelességük adni a rendelést megelőző 24 h-ban.
A mobil valóban idegesítő, főleg ha vki fennhangon beszélget is, egyébként meg tilos is a használata, ki is van írva, a pacemakeres betegek miatt.Ezzel is érvelhettél volna édesanyádnak, mert így igaz.
Én is mindig lenémítom, de rezgőre teszem és így "érzem", ha hívnak, félrevonulok, ha sürgős a telefon és két mondatban elintézem, vagy pedig sms-t írok, ha hosszadalmas a mondókám.
A munka szempontjából megértem, hogy nehézségeid vannak, de ne add fel.
Válassz több műszakos állást, olyat, ahol a két műszak átfedése alatt el tudsz menni a viszgálatokra és sem szabit, sem betegállományt nem kell kivenned.
Sok sikert!
22/F.
Életem egyedül ezzel semmi gond nincs. Azért költöztem haza, mert az egyetem és a kórház között 200km van. Ezért mondtam fel az albérletemet és lettem levelezős. Nem én akartam ezt, én tökéletesen megvoltam tőlük távol. Hidd el én se ugráltam örömömben, amikor erre a döntésre kellett jutnom. Ha bármi történne velem az albiba (fulladásos roham) akkor mégis kihez fordulhatnék? Lakótársam nem volt. Tehát nem az van, hogy én lógok a szüleim nyakán és boldogon ülök a kis seggemen, hogy "hhuuuu de jó, hogy kiszolgáltok". Ez egy lehetetlen helyzet.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem értek egyet veled, van igazság abban amit írsz, csak kérlek értsd meg, hogy nem én akartam ezt. Ha rajtam múlna, most az albérletben ücsörögnék és tanulnék. Cserébe itthon kell "megtűrt személyként" tanulnom.
válasza:Miért nem mentél koleszba, amíg nappalin tanultál?
Ott aztán van, ki figyeljen rád.
ma 11:40
Na igen...Így kéne működnie a dolgonak. Gondolom nagyobb rendelőkben így is működik a dolog, de én falun élek, ahol mindenki sógor-koma-jóbarát.
Az asszisztens nálunk nem jön ki, hanem kikiabál, hogy lehet jönni. Na most ebből nem derül ki, hogy az menjen aki beteg vagy aki "csak" írat valamit. Ha meg felpattanok, hogy én "csak" ezért jöttem, elkönyvelnek bunkó parasztnak, és utána ezért kapok a fejemre itthon, mert bunkó voltam és nem vártam ki a soromat (volt már ilyen, tüdőembóliával nem ültem végig a sort, hanem bementem, másnap már ettől zengett a falu, hogy mekkora taj paraszt vagyok).
Időpont nincs, épp azért mert csak "kevesen" járunk ide. Bár ha lenne is akkor is lincselés lenne a vége. :D
Természetesen abban hibáztam, hogy lenémítottam a telefont. Beraktam a kabát zsebembe, mert nem volt zseb a ruhámon, a kabátot meg felakasztottam a fogasra ezért nem éreztem még a rezgést sem. Szóval ezzel tökéletesen egyetértek, hogy vagy magamnál kellett volna hagyni, vagy nem lenémítani.
A keresgélést meg eszem ágában sincs feladni, sose akartam élősködni rajtuk. Régebben ha volt keresetem valami pénzt, mindig nekik akartam adni, de nem fogadták el, így inkább vettem nekik valamit, hogy kifejezzem, mennyire hálás vagyok nekik a körülmények miatt.
válasza:Az elmondottakból nem úgy tűnik, mintha anyád otthon akarna tudni téged. És nem tudom hova jártál suliba, de kórház van sok helyen. A másik meg az hogy csak havonta pár alkalommal kell bemenned. Tehát ha nem vagy az albiban havi 4 napot attól még nem kell felmondani.
És igen, keress egy lakótársat, mert az kell.
Nekem úgy tűnik, hogy kifogásokat keresel. :) Legközelebb amikor anyád azt mondja, hogy mikor mész már el, akkor azt válaszold neki hogy adjál havi 60ezret és már itt sem vok. Ennyire egyszerű. Nem kell az életet túlbonyolítani.
F/22
Igen, tény, hogy kórház mindehol van. :) De nem azért, ha már van egy kezelőorvosom, aki ismeri minden nyűgömet, aki tudja ránézésre az egész kórtörténetemet, most hagyjam ott és hajtsak fel egy új pulmonológust? Ez nem kifogás, csak én így látom reálisnak.
Vicces, hogy mondjam neki hogy adjon pénzt. :D Szerintem ő maga is megdöbbene a dolgon, mert sose kértem tőle.
Lehet, hogy te nem vagy jóban a szüleiddel, vagy nem érzed helyesnek, hogy én ennyi idősen itthon élek, de eddig nagyon jó kapcsolatom volt a szüleimmel. Ez az utóbbi fél évben jött anyunál, hogy léceljek le itthonról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!