Miért akar annyi fiatal minél előbb elszabadulni otthonról?

A kérdésedre a választ nem tudom, csak azt, hogy én miért akartam eljönni otthonról.

Már-már tökéletes családba születtem, anyai ágról az összes rokonommal sülve-főve együtt voltunk, a mai napig tökéletes összhangban vagyunk, jókat nevetünk, egy szóra ugrunk, ha segítség kell. Nem azt mondom, hogy hibátlan közösséget alkotunk -ilyen nincs is-, de tény, hogy példamutató család vagyunk (mondom ezt mindenféle beképzeltség nélkül), bár néha vannak összezörrenések, de hol nem?

Én mégis elvágyódtam otthonról. Amit nagyon-nagyon akartam, azt megkaptam (pl. ha karácsonyra tv-t kértem, akkor mondták, hogy ha úgy viselkedek, akkor megpróbálják nekem megvenni), úgyhogy ilyen téren sem volt nagyon probléma, de valahogy többet akartam/akarok az élettől, mint egy faluban, egyszerű emberként megöregedni. Éppen ezért tavaly nyáron (2009-ben...) kijelentettem, hogy Londonba szeretnék költözni apa másik házasságából született lányához, akivel még életemben nem találkoztam.

Persze sokan megnéztek -kb. 2000 lakosú faluban éltem, így ismer mindenki mindenkit-, összesúgtak a hátam mögött, amikor elterjedt a költözésem a "jóakaróimnak" köszönhetően a faluban. Mindenki azt mondta, hogy kis takony vagyok még, hova akarok menni...

Aztán kiköltöztem ide, Londonba nővéremhez [sok-sok előzetes egyeztetés és spórolás után], ugyanúgy kitűnő tanuló vagyok, és úgy érzem, hogy biztos út van előttem a sikereim felé :)

Üdv, 15/L

17 órási:

Tudod miért nem vagyunk mi fiatalok alkalmazkodni bárkihez is?!

Mert ahhoz túl pörgös, nyomulós, zaklatott életvitelt folytatunk, ha meg is akarunk élni, hogy mindig mindenkinek megfeleljünk.Márpedig a szülőkkel való együttélés ezzel jár, arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb, ha megvan a gyerek, nem az az elsőrendű, hogy nammammi vigyáz rá, hanem az, hogy mire nagykorú lesz, esetleg örökölne, ne legyen földönfutó csak azért, mert semmi saját tulajdona nincs a szüleinek, csak a pénzt dobta ki feleslegesen az ablakon évtizedekig.

Non-sense, hogy vkinek csak a jelen legyen a fontos, a jövőt meg lesz*rja, mellesleg a gyereke jövőjét.

17:08-nál a pont, mintha a saját történetemet olvasnám.

Nálunk is ugyanez volt a helyzet, anyám is elvárta, hogy én csináljam helyette a házi munkát, ha nem álltam neki vminek, nagy ímmel - ámmal megcsinálta, de inkább ne csinált volna semmit, mert olyan is volt, amit kiadott a kezéből munkát.

Én időről - időre nem tudtam sajnáljam-e vagy haragudjak rá a tunyasága miatt, de én is baromi nehezen hagytam odahaza és költöztem össze a párommal.

Hát kérlek szépen, annyira megszokta, hogy mások csinálnak helyette mindent, hogy a későbbiekben, mikor meglátogattuk, kénytelen voltam elmosogatni helyette, ha nem akartam szutykos tányérból, pohárból inni, enni, és a söprüt is megint nemkem kellett megragadnom, mert nem akartam égni a párom előtt, és egyébként is.

Mikor karácsonykor is fűtetlen lakásban, koszos lakással várt bennünket, bezárt a bazár.

Inkább ritkábban megyünk hozzá.

Én azért jöttem el, mert nem éreztem jól magam otthon. Nem 'rosszak' a szüleim, de míg otthon laktam, a kapcsolatunk nagyon ingadozó volt, egyszerűen nem működtünk jól. Mióta 19 évesen elköltöztem, sokkal jobb a viszonyunk, több szeretet van köztünk, sokat járok haza és hívnak, várnak.

Nem tanultam tovább (még), a pénzem jó része albérletre megy, de nem bántam meg.

23/N

Kedves kérdező!

Szerintem mi hasonlóan gondolkodunk. Ha nem kell valami zavaró körülmény miatt elköltözni, szerintem nem muszáj. Úgy látszik ma özönlenek az ilyen kérdések, válaszoltam már egy másikra is, hogy én ilyen közegben nőttem fel, ahol sok helyen több generáció él együtt (bár tudom, a kérdésed arra vonatkozott, amikor még nincs gyerek).

Valahogy az emberek annyira individualisták mostanában. Nekem fontosabb az, hogy kollektíve a családomnak jó legyen, mint az, hogy személyesen magamnak, nekem a közösség érdekei mindig fontosabbak valahogy. És sokan nem hiszik el, hogy van ilyen. A mai világban egy csomóan alig tartják a kapcsolatot a rokonaikkal, én boldog vagyok, hogy még a harmadunokatesóimat is ismerem személyesen. Beleőrülnék, ha olyan közegben kéne laknom ahol mindenki totál idegen.

Addig nem lehetsz igazán önálló felnött amíg van egy védőhálód. Amíg otthonlaksz nem számit hogy megiszol e még egy felest a buliba mert mindenképp lesz kajád másnap.

Amúgy az hogy takaritasz, bevásárolsz.... már gyerekorban is meg kéne hogy legyen.