Miért akar annyi fiatal minél előbb elszabadulni otthonról?

Az önállóság nem ezen múlik. Én is elköltöztem, amint lehetett. Mert a szüleim nagyon szeretnek, de mégis folyton akadályoztak abban, hogy azt csináljak, amit akarok. Például ha télen elindultam bulizni, anyám rám nézett és közölte, hogy meg fogok fázni. Mert vékony, ujjatlan felsőben mentem. Hiába mondtam neki, hogy feleszek rá pulcsit és kabátot, de bent nagyon meleg van, nem hitte el.

Vagy például én bagoly típusú ember vagyok, éjszaka tudok a legjobban tanulni. De ő - hiába múltam már el 22 éves - bejön este tízkor és közli, hogy most már aludni kéne. Igaza van, de nekem így jobb tanulni.

Vagy ha otthon vagyok, megszabja, mikor lehet ott a barátom. Mivel negyedik éve együtt vagyunk, úgy gondolom, hadd találkozzunk, amikor csak akarunk.

Ezen kívül rengeteg olyan dolog van, amit egyszerűen másképp lát. Nem mondom, hogy neki lenne igaza és azt sem, hogy nekem. Valószínűleg mindkettőnknek igazunk van. De ezek mind súrlódást okoznak.

Végső soron mindenkinek jobb, ha külön élünk.

En is elmentem, pedig a szuleim mindent megadtak nekem es hazat is akartak venni. Sajat labamra akartam allni hogy megvalositsam a sajat almaimat, ehhez pedig az kellett, hogy ne ok tomjenek penzzel. Ha az ember vegig akarja gyalogolni az utat, akkor nem szall fel a villamosra.

Az onallosag egy fantasztikus dolog, amivel nehezsegek is jarnak. Igy teljes az elet. Ha az ember mindig csak ottmaradna a szuleinel, sosem szuletnenek fantasztikus dolgok, mert mindenki meglenne a szulei altal nyujtott kenyelemmel.

Mert az az egésszéges,és rohadtul nem tudsz önneló lenni otthon ez hülyeség,ja perzse szeretkezzek párommal hogy a szomszédban anyámék ott vannak,köszi,vagy járjunk hotelbe,sok olyan házasság szarrá ment a környezetben ahol szülőkkel éltek vajon miért,

Én pestenélek család videkén néha haza megyek,de soha nem költöznék vissza,megvana a saját életem,magánéletem,párommal munkámmal,nem csak a befizetheti a csekkeket, elmehet postára, elintézheti a bevásárlást, a hivatalos ügyeket, főzhet magára stbről szól az önnálóság,akinek igen az sajnos elég gyér...Én a szüleimet nem zavarnám a munkámmal(bántalmazott emberekkel foglakozom,elfekvőben segítek,polgárőrség stb,stb)van hogy éjjel is dolgozom,az utcán vagyok,és nem zavarnám őket a szexuális életemmel se,nem lenne akkor mert engem frusztrálna ,és ugy nemtudnék,hogy a fal másik oldalán mi szürődik át ...Egy csomo házasság pont a szülőkkel lakás miatt megy szarrá,én nem tartom egészségesnek...18 éves korom óta külön vagyok,szeretem őket,tisztelem őket,nekik köszönhetem hogy ember lettem,nem életképetelen,és szerencsére ők se akartak magukhoz kötni,hazajárok ahányszor tudok,de megvan a saját életem...

28N

A párom is 20 éves korában reppent ki, inkább munkásszállóba költözött, pedig semmi gáz nem volt az anyjáékkal, de nem bírta elviselni, hogy mindenbe beleszóltak és minden lépéséről tudni akartak.

Ez a jó szokásuk a mai napig megmaradt, de végülis legalább érdeklődnek, nem úgy, mint a saját anyám.

Én 30 éves koromban tudtam végre otthonról kiszabadulni, előbb kellett volna.

30 / nő.