Miért akar annyi fiatal minél előbb elszabadulni otthonról?

Kérdező, nem a szüleim pénzéből éltem, hanem fordítva történt az eset.Ők húztak le állandóan a tesómmal együtt, helyesebben a tesóm és anyám, a mai napig ilyen mantalitásuk van, család vagy sem sz*r ingyenélő mindkettő, segélyért kuncsorgó, kitartott paraziták.

Ilyen légkörből az ember, még ha a fizetése felét is kidobja albérletre, akkor is szabadul minnél előbb, aki nem az meg hülye és megérdemli a sorsát.Sajna én 30 éves koromra tudtam mindezt megtenni.

Ja, hozzáteszem, hogy kedves családom nem roma, mielőtt a segély szóra ugrana bárki, a párom viszont az, de ezerszer különb a hozzáállása, mint nekik....

A szülő az szülő. Akaratlanul beleszól mindenbe, rádszól este 10kor hogy menj el lefeküdni, mindig kérdezget mikor jössz haza, mit szeretnél csinálni... mit csinálsz hétvégén, miért ezzel vagy azzal mész bulizni, miért nem szereted a Jolika nénit, miért zavar a traccsparti mikor tanulni szeretnél, miért utálod ha átjönnek a rokonok, miért vagy már megint ideges???

Igaz, én azért költöztem el mert anyám nem hagyott élni, irányítani akart mindig, a végén pedig kivágott mert nem voltam hajlandó a kedvéért a párommal szakítani...

De éppen a fentieket játsszuk anyósomékkal (én is mert saját lányuknak tekintenek), és hiába szeretjük és tiszteljük őket, alig várjuk hogy végre elszabaduljunk innen, ahogy lehetséges 20/L

"De attól még, hogy otthon vagy, nem muszáj a szüleid pénzét felélned. Ugyanúgy dolgozhatsz, fizetheted saját magadnak a tandíjat, a kaját, a ruhákat és ugyanúgy fizetsz rezsit, csak nem annyit mintha egyedül laknál, mert így megoszlik.

Nem egy 40 nm-es albérletben kell nyomorognod és nem dobsz ki az ablakon havi 50 ezret a bérleti díjra."

Ha nem érted miért, akkor sosem fogod. Ez az élet rendje, el kell menni, még ha otthon mindig főtt étel is vár egy palotában. A saját életedet kell élni, a saját házadat kell berendezni. Ezt nem lehet jobban elmagyarázni, egy fiatal érzi, amikor ideje búcsút inteni és belevágni az ismeretlenbe.

Akkor miért hozzátok fel azt, hogy nem egészséges házas emberként a szülőkkel élni???

Talán mert nem egésszéges,mert nincs magánélet,mert anyós mindenbe belepofáz,rádnyit szex közbe stb,...

Attól hogy,te elvagy a burokba otthon csekkeket adsz fel főzőgetsz magadra, más még lehet önnáló úgy ahogy neki megfelel,nem vagyunk egyformák,de majd rájössz mikor lesz párod és kocsiba szeretkezhettek mert haza nem viheted,meg én nem tudnék ugy együtt lenni párommla,hoyg a szülök...pedig 10 éves a kapcsolatom de ha megyünk látogatóba nincs sex...Ha ott kéne lakni annyi lenni a magánéltünknek is...Vajon miért van itt annyi kérdés kírva a szarra menő kapcsolatokról,és kommnetből kiderül mindig hogy ja hát szülőkkel élnek...Na mindegy meddő vita,én igy érzem jól magam,te meg úgy egészégedre,de ne oltsd le aki nem úgy él ahogy te helyesnek érzed,mert nem vagyunk egyformák...

Mert ma a fiatalok nem képesek az alkalmazkodásra! Ha a szülők bármit tesznek,vagy mondanak,akkor "akadályozzák" őket az önálló életben.

Inkább nyomorognak,külön költöznek,de egymáshoz sem tudnak-akarnak alkalmazkodni és elválnak.

Minden együttélésben vannak konfliktusok,amit értelmes emeberk megtudnak oldani egymás között. Régen sem költöztek külön a fiatalok,még akkr sem mindig,ha házasok lettek. Sőt, a fiatalasszony örült,hogy van nagymama,aki segít a gyerek körül.

Ma már ez borzalmas gondolat egy fiatal számára.

Azért mert így jobb. Nálunk nincsenek különösebben konfliktusok a családban,mégis elköltöztem.És hogy miért? Mert TELJES önállóságra vágytam. Vannak olyan tipusu emberek,akik életük végéig a szüleiknél laknak,szétdobják a rezsit és boldogok.Miért baj ha valaki nem ilyen? Én azt akartam,hogy nyugodtan el lehessek,egyedül a saját kis kuckómban. Megkeresni szépen magamnak a pénzt,tanulni,szórakozni. Anélkül hogy anyám (22 éves vagyok) egy nap 15* megkérdezné,hogy tanultál-e ma,ha elmegyek valahová mikor jösz kivel mész meddig maradsz és miért.. engem ez már zavart,pedig egyébként semmi bajunk nem volt egymással,de ennyi függést sem akartam már a szüleimmel kapcsolatban.

Neked kidobott pénz az albérlet,én most érzem magam a legjobban . Mindig is önállóságra függetlenségre törekedtem már kamaszként is,most érzem úgy hogy kiteljesedett. A magam ura vagyok.Ha nem akarok társaságot nincs társaság,ha nem akarok beszélgetni nem kötelező,nem kell bejelentem 22 évesen hogy mikor fogok hazaérni. Pedig tudom,hogy anyám sem rosszindulatból,csak féltésből és szeretetből kérdezgeti ezeket ami termmészetes mert a lánya vagyok,de engem már iszonyatosan idegesitett.

Egyáltalán nem érzem kidobott pénznek azt,hogy külön élek a szüleimtől.Gondolom te még a szüleiddel élsz,azért irod,hogy otthon is lehetsz önálló.Hát annyira és olyan módon soha,mintha nem velük laksz,az biztos. Valamilyen szintü függés a szüleidtől mindig van,amig csak náluk laksz.

Mellesleg az sem biztos,hogy olcsóbb ha szétdobjátok a rezsit,mint egy albi. Mégcsak általánosságban sem lehet ezt elmondani szerintem,ez attól függ milyen a szüleid háza és milyen albérletet nézel ki magadnak