Mi lesz az ilyen gyerekből 18 éves korára?

hacsak fel nem lázadnak, visszahúzódó, gátlásos fiatalok lesznek, mert nem fognak tudni semmiről sem, ami a többieket érdekli.

nem fognak tudni semmilyen beszélgetésbe belefolyni, hozzászólni egy-egy témához, szóval rendesen ki lesznek közösítve.

A tesóm osztályába jártak ilyen gyerekek és mindegyik bejutott a legjobb fősuliba ott meg szét szívták az agyukat és állandóan ittak alig lehet rájuk ismerni.

Pont nem rég futottam össze az egyik anyjával és áradozott a lányáról hogy mennyire agyas megnéztem az iwiwen és azt hittem elájulok reggeli ébredés "másnapossan" egy sátor előtt meg ehhez hasonló érdekes képek a minta lányról..

Nem biztos hogy azt érik el a szigorú szülök amit szeretnének egy gyereknek kell a gyerekkor és a hozzá tartozó dolgok.

Ha nem is ilyen formában, de engem is nagyon óvtak, védtek a szüleim. Már kamaszkorban felismertem, hogy ez nekem nem jó. Próbáltam beszélni velük, hogy hadd szaladjak bele néhány pofonba én magam, egyébként soha nem lesz élettapasztalatom. Nem hagyták. Már gimnáziumba is messze mentem, egyetemre még messzebb.

18-19 éves koromban volt egy durva évem, stoppal külföldre utaztam "kalandvágyból", buliztam, stb. Isteni szerencsém volt, hogy semmi bajom nem esett, mert veszélyérzet nulla volt bennem.

Most ott tartunk, hogy apámnak nem vagyok hajlandó elárulni a szakdolgozatom címét, mert képes lenne megírni helyettem... Pedig már férjnél vagyok.

Honnan tudod, hogy ez a gyerekeknek nem jó?

Nekem is ilyenek voltak a szüleim, és érdekes módon egy ilyen alkalom döntötte el, milyen pályát válasszak.

Lehet, hogy fogalmam sincs, mi megy a kereskedelmi adókon (bár ez nem igaz, mert az xfaktort megnéztem a neten), de van valódi hivatásom. Plusz olyan barátaim, akik között nem számítok különcnek.

Látom, mit csinálnak azok, akiknek "rendes" gyerekkoruk volt. Isznak, nem foglalkoznak a tanulással, nincs jövőképük, és leginkább nem hajlandók semmiért dolgozni.

Nincs saját kiforrott értékrendjük, csak majmolják, amit valakitől hallottak.

Lehet, hogy nem volt "igazi" gyerekkorom. Mert az nekem órákra járással és rengeteg gyakorlással telt. De őszintén nem bánom. Sokkal többet tapasztaltam a világból, mint a kortársaim. Sokkal több mindent ismerek, és mindenben megtalálom a szépet, a jót.

Miért ne volna való egy gyereknek a színház és a múzeum? A gyerek még befogadó. Tinikorban, amikor már "elrontották" magukat, hiába viszed el, nem érdekli, nem ia hajlandó foglalkozni a nem divatos témákkal. Mert kitalálja, hogy ez nem neki való.

Szerintem sokkal több ilyen szülő kéne. A "normális" gyerekkornak szerintem az a lényege, hogy mindent megmutatunk a gyereknek, amit csak tudunk. Hogy tudjon választani.

Lehet lepontozni, de képtelen vagyok megérteni, miért hiszik azt az emberek, hogy mindenkinek csak az a jó, amit ők csináltak/csinálnak.