Szerintetek felhívjam, vagy csak csendben tűnjek el örökre?

Addig is azt mindenképpen tanácsolom, ha találkoznál vagy beszélnél vele, erősnek mutasd magad.

"Szeretném felhívni, és elmondani neki, hogy jobban szeretem az életemnél, és hogy egy olyan lépésre határoztam el magam, ami a legjobb lesz majd nekem." - ez a lehető legrosszabb ötlet!!!!!!!!!!!!!! Megcsinálni is, meg elmondani is.

A kétségbeesett, görcsös kapaszkodás,a makacs,hisztérikus szerelem menekülést vált ki a bizonytalan félből,amilyen a barátod. Felhívod részegen és ezt elmondod? Azt fogja gondolni, huhh de jól döntöttem.

Az viszont,ha erős vagy,vonzóvá tesz,és fel is piszkálhatja benne,hogy mit veszített- (Túlzásba nem kell esni, azért lássa,hogy lett volna esélye.) De csak semmi pánik, csak semmi túlzó érzelmi reakció!

Ha belepusztulsz is tettesd, hogy túltetted magad a dolgon, erős vagy, és akár tudsz hozzá barátként közelíteni. Én így csináltam, plusz megtagadtam, hogy járás nélkül szexuális kapcsolatunk legyen. Egy kellemesen átbeszélgetett baráti este után - amit az ágyban akart folytatni - megmondtam,én érek annyit, hogy egész emberként szeressen valaki, vegyen magának ágymelegítőt, és hazamentem. Másnap már jött is vissza.

Remélem, nem öngyilkossággal akarod zsarolni azt a szegény fiút! Az egy aljas, méltatlan, gonosz, szemét húzás lenne tőled, akármennyire is el vagy keseredve. Akit szeretünk, azt nem zsaroljuk. De gondolom, helyén van az eszed és ilyesmit nem csinálsz vele.

Ha az ismerősök biztatnak, de a részéről semmi jel, akkor inkább írj neki egy kedves e-mailt, sms-t, aminek a végén hozzáteheted, hogy még mindig szereted és ha gondolja, beszélgethetnétek erről. De csak ennyi! Semmi drámázás, hisztizés, nagy érzelmi jelenetrendezés, könyörgés, vagy túlmagyarázás! Mert akkor úgy érzi majd, nem hagysz neki levegőt, nem engeded gondolkozni. Hogy visszamenjen hozzád, az egy nagy döntés és a nagy döntéseket át kell gondolni. Ha sietteted, elrontod az egészet! Éreztesd vele, hogy szereted, mellette vagy, aztán hagyd, hogy megeméssze! Ne is keresgesd állandóan! Ha szeret, visszatalál hozzád. Ha nem, nem is volt soha a tiéd.

örömmel hallom,hogy pozitívabban látod a dolgokat.

Ha valóban van tehetséged hozzá,és elszánt vagy,és teszel érte, bármi sikerülhet.

Felvettelek msn-re egyébként,ahogy kérted,de ma már nem nagyon leszek,mindjárt megyek el.

Tudod ezek a dolgok úgy néznek ki, hogy ha valakin rajta van a rózsaszín köd, akkor ha a szerelme kibukik, csak sajnálja és vigasztalja, felvidítja,együtt érez vele - de ha már kezd az illető elbizonytalanodni, bizony rosszat tesz, ha a párja kibukik és neki panaszkodik/"rajta vezeti le." Akkor a terhére lesz sajnos és kiválthat ilyen reakciót... De nyilván te azt hitted, szabad a pálya, nem tudtad,mi jár a fejében.

Tudod arra gondolj,nem azt kell bebizonyítani, hogy Te milyen elvetemülten szereted őt - azt valószínűleg tudja.

Azt kell neki "bebizonyítanod", hogy ő szeret Téged. :) Érted? Azaz légy önmagad, az, akibe anno beleszeretett. ne egy kibőgött szemű, hisztérikus,öngyilkosságon gondolkozó rakás szerencsétlenség, mert az senkinek nem vonzó... Fogd fel úgy,hogy ha őt nem is nyered meg újra, MAGADÉRT tedd meg, hogy helyrerázódsz és önmagad leszel újra.

Majd beszélhetünk, ha szeretnéd, puszillak és fel a fejjel! (hasonló helyzetben levő másik válaszadó is!)

"Azt kell neki "bebizonyítanod", hogy ő szeret Téged."

Ez jó :)