Közös szenteste mikortól?

25 éves lány vagyok, a barátom harmincon felüli. Féléves a kapcsolatunk, szeretjük egymást.

Megkértem, hogy töltse velem a szentestét, együtt az én családommal, erre először igent mondott, aztán jöttek a kifogások. Legalább hatféle kifogással előállt, amire nemrég kibökte, hogy igazából az anyukájával akar lenni, mert mégiscsak szenteste, és nem hagyhatja az anyukáját MÁSVALAKI miatt (szó szerint így fogalmazott), mert mégiscsak felnevelte őt és hálás neki ezért, és az anyukája se nézi jó szemmel, ha máshol van. Rákérdeztem, hogy azért, mert anyukád a családod, én meg még nem vagyok az? Erre nem szólt semmit.

Én nem mehetek hozzájuk, mert elmondta nekem, hogy ki vagyok tiltva a házukból, igaz, erről én azért nem tudtam, mert mindösszesen EGYSZER találkoztam az anyukájával, még a kapcsolatunk elején, nem voltam neki szimpatikus, és amikor elmentem tőlük, utána kitiltott. Igaz, hogy egyetemre járok, dolgozom, nem iszom, nem festem magam, nem k.válkodom, jóformán a csoporttársakon és a munkatársakon kívül senkivel se beszélek, na de ez van, van ilyen, mással is megesett már.

Engem az bánt a legjobban, hogy nálunk össznépi szenteste lesz, mert olyankor jön össze a család, én se voltam már otthon 2 hónapja, most megyek haza 24-én, feldíszítem a fát, együtt karácsonyozunk és ennyi. Aztán megint mindenki megy, amerre lát. Az első közös karácsonyunk lett volna, mondtam, hogy díszítsük együtt a fát, hát egy nagy túróst. Koppantam egy nagyot, hogy nem, mert még nem vagyok családtag. Ez másnál is így van? Mert az előző kapcsolatom (csak egy előző volt, egy ötéves) ennyi idő után nem problémázott ilyenen, hanem elfogadta, hogy azzal szeretnék ünnepelni, akit szeretek. Ez a mostani helyzet viszont így nagyon megalázó szerintem.

Szóval nálunk az össznépi szentestén hatan leszünk, de nem ám testvérekkel együtt, mert tesóm az nincs, hanem a szüleimen kívül még ott lesz anyu tesója (nagynéném), az ő fia (unokabátyám) és annak a féléves (!) barátnője is. Azt a csajt én 2x láttam összesen, igaz, hogy haza se megyek sűrűn. Éppen egyszerre jöttünk össze anno nyáron, unokatesómnak is lett barátnője, meg nekem is akkor lett a barátom. Semmi bajom a barátnőjével, csak az bánt nagyon, hogy még ez az idegen csaj is ott lesz a szentestén, csak az én szerelmem nem.

Előre félek, mert mindenkinek meglesz a maga "párja", akivel törődik majd (klikkesedés nagyon megy), unokatesóm nyilván a barátnőjével fog foglalkozni, szüleim együtt szintén, anyu még a tesójával, és én kimaradtam. Ha nekem is lenne párom, akkor nem kellene beleerőltetnem magam nagy nehezen apám munkahelyi történetei, unokatesóm szerelmi vallomásai és anyu receptjei közé. Olyan egyedül tudom magam érezni olyankor, és még csak össze se tudok bújni a fa alatt azzal, akit szeretek.

Ezután a nagy égés után, hogy így lekoppintottak, megkérdezem tőletek, hogy általában mikortól nem ciki szentestére hívni a szerelmünket?