Féltékeny rám az anyám?

Nem egy mintacsalád a miénk, sőt. Apukámmal jól kijövök, mindenféléről tudunk beszélgetni, meghallgatjuk egymást akkor is, ha éppen annyira nem érdekel. Anyukámmal viszont egyszerűen képtelenség beszélni, maximum három mondaton belül megsértődik, vagy veszekedni kezd, de minden banális dolgon is. Ha pedig mondom neki, hogy nem hiszem el, hogy nem tudna apával normálisan beszélgetni, hiszen én szinte sosem veszekszem apával, akkor mindig azt kapom, hogy mert apa mindent rámhagy, és minden úgy van, ahogy én akarom. Pedig ez nem így van, egyszerűen csak felnőtt emberként meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Anya egyébként sokszor gyerekként is kezel, ha például apával beszélgetnek a konyhában, és egy fél mondatot hozzáteszek, akkor mindjárt rámszól, hogy ne beszéljek bele, nem az én dolgom.

Ez már nem fog változni, igaz?