Hogyan illetve milyen tanáccsal látnád el a lányodat?

Hogy érted, hogy milyen tanáccsal? Teljesen egyértelmű.. én is szeretnék sok mindent, házat, kocsit, és babát is, de nem akarom az utcán összekoldulni a pelenkára valót..

4 hónapos kapcsolatba egy ilyen semmirevaló fiúval mégis mire számít? Én tudom, hogy nem könnyű/veszélytelen egy abortusz, de annak a gyereknek szerintem jobb, ha inkább meg sem születik. Vagy pedig majd a nagymama-nagypapa felneveli..

Talán a dolog gyakorlati oldalát próbálnám meg feszegetni.

Az oké, hogy egy kisbaba olyan kis édes, de:

1.Miből fogják felnevelni?

2.Hol akarnak lakni? (Ha nálatok otthon, akkor meg mire föl veszi a bátorságot, hogy oda szüljön egy gyermeket a másik nyakára?)

3. Egy gyerek életre szóló feladat, elég érett a személyiségük erre?

4. Elég stabilnak érzik a kapcsolatukat?

5. A fiú megbízható, komoly, felelősségteljes ember?

6. Elvenné a lányodat?

7. Akarták ezt a gyermeket? Kell most ez a gyermek?

8. Van a fiataloknak szakmájuk? Miből fognak megélni?

9. Ha szétmennek, elvárható a fiútól, hogy gyermektartást fizessen?

10. A lányod elég érett fizikailag-lelkileg egy terhességre?

11. Számolt azzal a lányod, hogy meg fog változni az alakja? (18 évesen ez fontos szempont lehet!)

12. Számolt a lányod azzal, hogy a szabadidö ismeretlen fogalom lesz számára jó ideig? Nem lesz barátnőzés, discó, stb.?

13. Figyelembe vette a lányod, hogy ha egyedül marad a gyerekkel, nehezebben fog újra társat találni?

14. Tudja a lányod azt, hogy egy jó pár évig nem fog tudni továbbtanulni, ha ez lenne a szándéka?

15. Képes lesz a lányod éjszakánként felkelni akár többször is, ha felsír a kisbaba? Mindezt hónapokon keresztül?

16. Gondolt a lányod arra, hogy mit fognak szólni a dologhoz a nagyszülők, rokonok, az ismerősök, a szomszédok, a tanárok?

17. Végiggondolta, hogy az élete már soha többé nem lesz olyan anyaként, mint előtte volt?

18. Hajlandó ez a fiatalember a nevére venni a gyermeket? Az apaságot elismeri?

19. Gondolt a lányod arra, hogy ha az "apa" néhány hónap múlva lelép egy másik lánnyal, és ő nagy pocakkal magára maradva hogy fogja érezni magát?

20. A lányod felmérte, hogy kicsi gyermekkel nagyon nehéz lesz elhelyezkednie?

21. VAn bölcsőde, óvoda a közelben? Magánintézményre lesz pénzük?

22. Tudja a lányod, hogy mibe kerül egy cumisüveg, egy doboz tápszer, pelenka?

23. Belegondolt a lányod abba, hogy vajon mennyire felelősségteljes és megbízható egy olyan fiú, aki nem dolgozik, nem jár iskolába, nincs semmije, de gyereke máris van? (ill.lesz.)

24. A lányod végiggondolta, hogy nagy valószínűség szerint az ő nyakába fog szakadni minden feladat a kicsi körül?

25. A lányod nem gondolja, hogy 4 hónap még nem elég arra, hogy valakit alaposan megismerjünk, hogy az érzelmeink elmélyüljenek.

26. A lányod úgy gondolja, hogy megtalálta a kökéletes társat, aki mellett egy életen át kitart majd?

27. A lányod úgy gondolja, hogy ez a fiatalember kitart majd mellette és a kicsi mellett egy életen át?

28. Mi lesz, ha a baba valamilyen rendellenességgel születik?

Jaj, nem irigyellek most, nagyon kemény helyzet. Nem vagyok az ab. híve, de van olyan, amikor elkerülhetetlen.

Ez most nagyon úgy néz ki. Legalábbis kívülállóként.

Tiszta szívből kívánom, hogy minden rendeződjön!

perfekt az előző leírás, de nagy a gyanú, hogy a kérdező az adott LÁNY. Tipikus az írás.

Az előző kérdéskört elemezzétek ki, úgy döntsetek. van mit gondolkodni...

Utolsó válaszolóra reagálva:

anyám pont válófélben volt, amikor teherbe esett, alig múlt 20 (kiderült, hogy orrba-szájba csalja a férje, ezért vált). Akkor elvetette, ilyen helyzetben nem akart szülni. Valamit eltoltak az abortusznál és az egyik petefészkét is kivették, majd közölték, hogy nem lehet többet gyereke.

Nagyon kiborult, de idővel "belenyugodott", hogy nem lehet gyereke, bármennyire szeretné.

Ismét férjhez ment, majd teljesen váratlanul teherbe esett velem. Nagyon örültek, pedig 40 éves volt már akkor.

Ezt főleg - elnézést a kissé offért - az utolsó válaszolónak írtam, hogy ne adja fel, én vagyok az élő bizonyíték, hogy nem mindig az orvosoknak van igaza :)