Hogyan lehet nagykorúsítani?

"tudom,hogy vele élem le az életem...és lehet kinevettek,vagy szánalmasnak tartotok,de ezt érezni lehet."

Nem tartalak szánalmasnak, és ki sem nevetlek. Sőt kívánom, hogy valóban ő legyen a nagy Ő.

De ez az érzés még megváltozhat. Tapasztalatból mondom, h a tiniszerelmek mindig így kezdődnek. Én is éreztem így 16 évesen, aztán mégis vége lett. Ne siettesd azt a házasságot. Legyetek együtt, éljetek boldogan, élvezzétek az életet, és ha két év múlva még mindig úgy érzed, hogy ő az igazi akkor menj csak hozzá. És hidd el nem veszítesz semmit.

Nagyon kérlek, ne tedd tönkre az életedet azzal, hogy ilyen fiatalon férjhez mégy vagy gyereket szülsz. Más lehetőség ugyanis nem jut eszembe, ahogyan megszabadulhatnál otthonról..

Örülök neki, hogy van egy fiú, akit szeretsz, és aki támaszt nyújt neked, ha valami gondod van. Kívánom, hogy tényleg tartson örökké. De ha itt feltennéd a kérdést, hogy ki az, akinek tényleg örökké tartott az a szerelem, amit 16 évesen érzett, biztos, hogy nagyon kiábrándító válaszokat kapnál.. Én ismerek egy párt, aki 15 éves kora óta (azaz 11 éve) együtt él, szeretik egymást. Nem lehetetlen.. de ez csak egy a több százból.

Házasodni nem azért kell, mert a szükség úgy hozza. Az életedből hátra van jó esetben 60-80 év, ne azért dönts örök hűség mellett, mert nem akarsz még várni 2 évet kiskorúként. (Ha pedig úgy gondolod, "ó, hát válni is lehet!" akkor meg főleg ne akarj esküvőt, hiszen már az elején sem vagy biztos a dologban..)

Ha tényleg szeretitek egymást a fiúval, akkor az a 2 év csak még jobban összekovácsol titeket. És különben is, hol élnétek? Nem olyan egyszerű ám fenntartani egy lakást, mint az az ember fiatalon képzeli.. 16-18 évesen neked az iskolában a helyed, hogy szerezz egy jó szakmát, aztán egy normális munkát, és boldogan élhess a pároddal, ne pedig kilátástalanságban tengődjetek egy nyomorúságos kis lyukban életed végéig. Gondolj a jövőtökre, és kitartás!