Hagynád, hogy megtévesszen másokat?

"Kedves" utolsó válaszoló: Napról- napra, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy nagyon sok a buta, faragatlan ember. Itt is ugyanez nyilvánul meg.

A "semmi közöd hozzá" hozzászólónak üzenem, hogy a saját magánéletét ne vigye bele a válaszaiba, lerí róla, hogy gondja akadt "egy szeretővel"...

EZT NEM TUDOM, honnan veszed, de elég merész feltételezés - egyébként szerintem sincs a egy kivülállónak köze ahhoz, hogy ki mit ir magáról.

Nemrég én is feltettem egy kérdést, ahol tutira ő volt az egyik hozzászóló. Elkezdett engem is rágalmazni, meg szeretőnek titulálni. Holott semmit nem tud, csak jár a szája. Százalékában is látszik. Na erről ennyit.

AZT meg végképp nem tudhatod, hogy ez ugyanannyi %-os válaszoló tényleg ugyanaz az ember-e - ugyanis, bármilyen meglepö, SOK emnernek van UGYANANNYI %-a.

AZ MEG, hogy kinek hány %-a van, CSAK attól függ, hogy milyen régen irogat - ugyanis minden idióta lepontozni tud, és soknak ez az egyetlen öröme. Felpontozni sajnálatos módon csak kevesen szoktak, még a kimondottan hasznos válaszokat sem.

Szóval jobban tennéd, ha visszafognád magad, mert azzal, hogy ennyire kevés "adatból" azonositani akarsz valakit, eléggé szegénységi bizonyitvány rólad.

Szerintem meg az a merész, kedves 10. hozzászóló, ha egy ember, egy számára tök idegen embertársát csak úgy, alapok ismeret nélkül szeretőnek titulálja. Szerintem ez a merész!

Ja, nem a százalékokból következtettem, hanem az írásmodorból, továbbá töröltem is a kérdést, mivel olyan válaszokra nem voltam kíváncsi, ami nem a kérdésemre irányult. Úgy dióhéjban ennyit erről. Nem akarok én itt senkivel sem vitatkozni.

Egyébként feltűnt, hogy én legalább a feltett kérdésre válaszoltam? Mindegy, normálisan is lehetne válaszolni a kérdésekre, nem egyszerre elővenni a kérdezőt. Egy emberséges kérdést tett fel a kedves kérdező, remélve, hogy mások is gusztustalannak tartják az ilyenfajta megnyilatkoztatásokat, mint amit leírt. Az, hogyha egy ember ilyennel találkozik, és még csak meg sem fordul a fejében, hogy hoppá, ez normális dolog? Normális dolog ilyen anyának lenni, SAJÁT GYEREKÉVEL kapcsolatos hazugságokkal traktálni idegen embereket? Ha valaki erre azt mondja, hogy semmi közöd hozzá, vagy irigyellek a problémáid miatt, nah az ad szegényes lelki bizonyítvány!

Az internet homályában szinte mindenki vetít, szebb képet mutat magáról, áltatja magát ezzel-azzal. Már nagyon sok embert megismertem személyesen is egy internetes közösségi portálról, de szinte kivétel nélkül mindenkiről kiderült, hogy nem 100%-ban olyan, mint amilyen képet festett magáról a virtualitásban.

Az emberek többsége szereti magát sokkal jobb színben feltüntetni, mint amilyen a valóságban, a net pedig erre különösen alkalmas.

Én még pl nem láttam olyat, hogy valaki leírta volna egy netes fórumon magáról, hogy ápolatlan, alkoholista, láncdohányos, lusta, közönséges, buta, ennek ellenére vannak szép számmal ilyen emberek is.

Ha megnézed a médiában a sztrálolt, ismert embereket, meglepődnél, mennyiről derülne ki, hogy bár "fényes a tál, de üres..."

belinkelnéd azt a blogot? ha szépen megkérlek

amúgy nagyon ráérhet, de ha elvennéd tőle a hazugságait a tökéletesnek hitt élete romokban heverne, könnyebb mondani valamit, mint meg is tenni és ő inkább csak mondja

Hát, mégis mit írjon?

Azt nem írhatja, hogy "Lepasszoltam ma is a gyerekemet, jaj, de jó!"

Aki blogot vezet, biztos, hogy jobb színben tünteti fel magát, mint a valóság.

Aki állandóan kipakolgatja a családi idill képeit az is valamit kompenzál, tuti, hogy nem az van.

Aki a neten él, szinte biztos, hogy kiszínezi a dolgokat.

Ez van!

Meglepődnél, hogy hány pocsék házasság van, miközben a közösségi oldalakon meg apu-anyu összebújva, mint idilli család...

Amit a blogokon látsz, annak jó nagy hányada csak vetítés.