Az baj, ha karácsonykor nem adok ajándékot senkinek?

Most mit vársz? Hogy írjuk azt, hogy nem gond?

Nem értek egyet a felfogásoddal. Ha nem akarsz senkinek ajándékot venni/adni, hát ne tedd.

De ezért miért kell kérdést feltenni?

A Karácsony nem kötelező senkinek. Ha nem akarsz, ne adj ajándékot. Igaz, hogy az egész ünnep elüzletiesedett, de maga az alapgondolat az, hogy akiket szeretsz, azokat az évnek egy időpontjában megünnepled. Lehet ezt egy apró figyelmességgel, nem kell hozzá még pénzt sem költeni. Valamivel, ami kicsit elüt a mindennapoktól, hogy érezze az illető, hogy különleges. Ha ezt megvonod tőle/tőlük, akkor önzőség az elveidre hivatkozni.

Szerinted, aki egész évben féltő szeretettel veszi körül pl. a gyerekét, az nem örül annak, amikor karácsonykor meglepheti valamivel még pluszban? Nem az ajándék a lényeg, hanem az öröm, amit okozol.

De ez az én véleményem, ne vedd magadra nézve kötelezőnek!

Én imádom a karácsonyt és szeretek készülni az ünnepre. Az csak neked rossz, hogy nem tudod átvenni a karácsonyi hangulatot, ugyanis sok jóból maradsz ki.

Ja és attól még, hogy adok nekik ajándékot, nem sz.rom le őket az év többi napján, de nem tehetem meg, hogy naponta meglepjem őket valamivel. Mert képzeld, örülnek neki, hogy a fa alatt van pár apróság és jó látni, hogy azt adtam nekik, amire régóta vágytak.

Nézd, a válaszokban nyilván a saját véleményed szeretnéd viszont olvasni,úgy hogy nem, nem gáz.

Felesleges lenne itt hosszan érvelni, megpróbálni meggyőzni téged az ellenkezőjéről, mert ha ez vésődött beléd, akkor nyilván neked ez a természetes. Abban teljesen igazat adok, hogy ne csak karácsonykor szeressük egymást, hanem egész évben. Viszont szeretetünk jeléül meglepjük a másikat valamivel. Ez nem feltétlenül egymás túllicitálásáról szól. Persze, vannak olyan családok, akik megtehetik,hogy több százezres dolgokat ajándékoznak egymásnak, ez szerintem is felesleges. Meg olyan családok is vannak, akik nagyon szűkösen élnek. Mi is így éltünk. Emlékszem rá, hogy anyukám nagyon szeretett volna egy kabát,ami 5000 Ft volt, de nem tudta megvenni, mert akkor nekünk nem tudott volna megadni mindent abban a hónapban,s inkább lemondott a kabátról. 13 éves fejemmel minden zsebpénzemet félre tettem, majd mikor összegyűlt, megvettem neki a kabátot. Igaz, hogy nem pont ugyan azt, de hasonló volt. Becsomagoltam,s beraktam a fa alá. Amikor anyukám kibontotta, elsírta magát az örömtől! Na mi ez, ha nem szeretet? Ajándékozni igen is öröm,s az is örül,aki kap. Azóta persze jobban élünk, nekem is jó munkám van, anyum is talált jobbat, megtehetnénk, hogy mi is drága holmikat ajándékozzunk egymásnak, de minek? Anyu kap egy szép cserepes virágot, vagy szép vázát (ő ezeket imádja) én meg kapok aranyos kis dísztárgyakat,amiket meg én imádok. Ennyi. Nem egymás túllicitálásáról szól!