Miért csak akkor tud hozzámszólni anyukám új férje, ha kötöszködhet?

Mégcsak szeptemberben költözött hozzánk (és november elején költöztünk egy közös házba), de már elegem van anyukám új férjéből. Nem nevezem nevelőapának, egyrészt, mert szerintem morbid egy kicsit, mert az apukám él, másrészt, le se szar, csak akkor szól hozzám, ha kötöszködhet. Van egy 4 hós féltesóm, este anya megkért, hogy vigyem fel neki a D vitamint, nem találtam meg (szemüveges vagyok és nagyon pici betűkkel van ráírva minden az üvegére így nem láttam), erre anya férje nem ám azt mondta, hogy ez a szürke tetejű az, csak annyit mondott hogy "nem fogtad eleget még a kezedben?", azt mondtam, hogy nem, mert igaz. Nem az én dolgom hogy ugorjak mindenért, nem kell tudnom, hogy melyik a D vitamin, főleg, ha el se tudom olvasni a betűket. Aztán tegnap veszekedtünk anyával (abból indult ki az egész, hogy fáradt voltam és a mosogatógépbe csak 2 tányért raktam be, aztán tényleg MAGÁTÓL becsukódott a mosogatógép [becsukódik ha nem tartjuk], erre anya egyből elkezdett kiabálni, hogy miért hagytam ki a másik 3 tányért, szóval tök hülyeség volt és nem jogos), aztán jött anya férje, és majdhogynem kiabált velem, mert hogy anyának van igaza, mindent csak félig csinálok meg, fogalmam sincs, hogy anya miket él át (mintha ő tudná, hogy 11 évesen hogy élem meg hogy elváltak a szüleim, és fogalma sincs, hogy mi jár a fejemben, nem képes engem megérteni), meg különben is, én mindig elégedetlen vagyok. (De ez hogy jött ide?) Anya pont kaját csinált, én meg úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó egy asztalhoz ülni egy üvöltöző nővel meg egy idegennel, aki egyszercsak betoppant 3 kamasz gyerek életébe és kötöszködik, pedig csak fél éve házasodott össze anyával, ezért felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba olvasni. Anya reakciója erre az volt, hogy üvöltözve feljött és le akart ráncigálni, erre lekiabálta a 18 éves bátyám a fejét (gonosznak hangzik, de komolyan írom, ha anya ideges, nem hallja, ha halkan beszélnek hozzá, legalábbis egyik fülén be, másikon ki), feljött ő a szobámba, és nem lecseszett, hanem átölelt és megnyugtatott, mert én már sírtam is... Most is sírok és teljesen elegem van anyukám férjéből. Próbáltam már anyával beszélni, de azt mondta, hogy ne csesztessem folyton a férjét (?!), inkább törődjek saját magammal, nézzek magamba és jöjjek rá, hogy mit csinálok. Írnám, hogy na és a féjre?, de akkor ti is úgy gondolnátok, hogy mindig csak másban keresem a hibát, pedig ez nem igaz, mert nem így fogadtuk a palit, alapból mi mindenkihez szerettel fordulunk, tiszteljük őket, csakis ők tudják elérni, hogy megutáljuk őket. De miért gondolja úgy anyukám férje, hogy neki mindent szabad?