Adjatok tanácsot, kérlek. Éppen szétesik az életem! (? )

Előre is elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen kései órán ennyit írok, de nincs hová fordulnom tanácsért.

16 éves lány vagyok. Az Apám meghalt a nyolcadik születésnapomon, így anyám egyedül nevelt engem, és a bátyámat. Nagyanyánk él még velünk...Anyám gyakran ideges, és egészségügyi problémái vannak, nekem szintén. 2 évig magántanuló voltam, kb. 2,5 hete kezdtem újra az iskolát, ma, és holnap már nem megyek. Hogy miért? Leírom az okát. Nagyanyám az apám halála óta még kiállhatatlanabb, mint addig. Anyámnak nekimegy, ellopja a pénztárcájából a pénzt, és felettébb önző. 16 évem alatt alig kaptam tőle valamit - a karácsonyi ajándékom ebben az évben egy bögre, amit ma kaptam. Másfél éve van barátom, akinek a nagymamáját a nyíltsága és humorossága miatt megszerettem. Ma a nagyanyám azt mondta, menjek a barátom nagyanyjához, ha az olyan jó. Egyszerűen nem tudok enni, sem aludni az idegességtől. Kifizetetlen számlák állnak halomra az asztalon, és nem tudjuk kifizetni őket. Rettegve várjuk a napot, amikor kikapcsolják a fejünk fölül az áramot, ezzel egyhuzamban nem lesz sem fűtés, sem meleg víz. Főzni sem tudunk majd. A rokonságunk gyűlöl minket, senki sincs, aki kisegítene, amíg egy picit helyrerázódik az anyagi helyzetünk, nagyanyám pedig mindennap megcsinálja a balhét köztem, és az anyám közt. Szerencséje a bátyámnak, hogy már nem él velünk, így Ő semmit sem tapasztal az itthoni helyzetekből. Tanulni nem tudok délutánonként, mert nagyanyám kopogás nélkül beront a szobámba, nézi, hogy kinek mit írok MSN-en, ha telefonálok, megáll tőlem 1 méterre, és hegyezi a fülét. Állandóan játssza magát - megbeszéltük anyámmal, hogy ketten, együttes erővel ellapátoljuk a havat, erre nagyanyám kiment, elkezdte lapátolni, összeesett. Előtte nagyjából háromszor figyelmeztettem, hogy NE menjen ki, mert csúszik a járdánk, de Ő nem hallgatott rám. Rettegve kelek fel reggel, mert tudom, hogy amikor hazajövök, az egész rémálom kezdődik elölről. Anyám állandóan arról beszél, hogy mennyire elcseszte az életét az anyósa, azonkívül ÉN mennyire elcsesztem. Jah...Azzal csesztem el, hogy megszülettem, nem kellett volna, úgyis csak teher vagyok anyámnak, ahogyan mindenki másnak is. Nem bírok így élni. Nem bírom mindennap azt hallgatni, hogy az anyám meg akarja ölni magát, mert velem, meg az őrült nagyanyámmal kell egy házban élnie. Nem tudom, hogy miben vagyok hibás, talán túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsem. Köszönöm a válaszokat előre is.