Miért nem engedik a szüleim, hogy barátom legyen?

14 éves vagyok. Már ebben a világban szinte természetes, hogy egy 14 évesnek barátja van. De a szüleim nem engedik. Anyukám azt mondja, hogy inkább tanuljak, ne fiúzzak. Attól még, hogy valakinek barátja van, miért romlana a tanulmányi eredménye? Persze vannak kivételek, de akkor is! Anyukám ismer. Tudja, hogy 14 évesen eszem ágában sem lenne pl. szexelni, vagy nem tanulni. Egyszerűen már nem is ismerkedek a fiúkkal. Mert ha az egyik szeretne velem járni, akkor mondjam azt, hogy ne mert anyukám nem engedi? Milyen dedósnak nézne már! És amúgy sem szeretek senkit megbántani. De anyának ezt lehet mondani, úgyse érti meg. Ha megkérdezem tőle, hogy a velem egykorúaknak már lehet barátjuk? Akkor meg azt mondja hogy ha nekik van, hadd legyen, de nekem ne. Miért nekem kell mindig a fekete báránynak lenni? Én semmit sem próbálhatok ki? Én legyek a kis dedós a lányok körébe?

Miért ilyenek velem?