A szülők mindenhol számon kérik a gyereken a házimunkát?

Nem tudom miért van az,hogy a mai szülők borzasztó türelmetlenek.Mindenkivel,magukkal,környezetükkel,gyermekeikkel.Amit írtok megerősít igazamban.Egyet felejtenek el:egyszer ti megnőttök,ők pedig megöregszenek.És akkor nem értik a világot,teli lesznek panasszal,ha ti ugyanazt teszitek velük,ugyanúgy bántok velük,ahogyan ők teszik veletek most. A gyerek olyan mint egy takarékbetét könyv.Amennyi beteszel,-annyit tudsz kivenni.Gyereket csak sok-sok szeretettel,és még több türelemmel szabad nevelni!Ahogy írjátok mit csinálnak a "szüleitek"veletek,én szégyelleném magam a helyükben!Az én időmben volt egy sláger:"ha összeülnek,csk engem csepülnek,repked a sok-sok jó tanács.A fekete bárány az vagyok semmi más!Akkor megfogadtam:ha nekem gyerekem lesz(lett is hálIstennek-négy!)más leszek hozzájuk.Már kb.40 éve ennek,de tartottam is magam ehhez.Ha valami rázósabb dolog akadt anevelésben,először mindíg elszámoltam magamban valameddig-(hogy is volt az akkoriban?)biztos másképp dönttem,ha nyugodtan átgondoltam az egészet.A legkisebb lányom diplomaosztója utáni nagy családi bulin meg is jegyeztem:ha mégegyszer elkezdeném a nevelésetek,sok mindent másképp csinálnék!Lett is erre olyan felzúdulás,csak kapkodtam a fejem:-dehogy csinálnád másképp! Ez így volt jó,ahogy volt! Pedig csak azt akartam mondani:sokszor nem lennék olyan szigorú mint voltam.Nem is szigorúság volt az inkább következetesség.Egy példa:a két kisebbik már gimnazista volt.Megyek haza a munkából estefelé,a két gyerek kérdi,kimehetnének-e játszani a haverokkal?Menjetek,de megtanultatok-e már?Még nem,ge majd ha hazajönnek,biztosan megtanulnak,mondták.(én tudtam magamról,kinek van kedve este 9-kor még tanulni?előbb meg mi a fenének jöjjünk haza,mikor olyan jól elmegy az idő a haverokkal)Akkor jött az én szigorúságom.Elmagyaráztam nekik,hogy az életben mindenkinek van kötelessége,ami előbbrébb való mint a szórakozás.Az enyém az,hogy megteremtsem az asztalra valót,az övéké pedig az,hogy tanuljanak.De mivel nálunk a családban demokrácia van,ami azt jelenti,hogy mindent meg lehet beszélni,-legyen!Ha megtudnak győzni az ellenkezőjéről,mehetnek!De akkor én is megyek a legközelebbi kocsmába.Majd találkozunk 5 perccel lefekvés előtt.Ezen elgondolkoztak,megtanultak,és mentek a haverokhoz.De az biztos,hogy időben otthon voltak.A jelszavam mindíg az volt:ha én valamit megtiltok azt nem azért teszem,hogy nekem jó legyen-hanem azért,hogy nekik ne legyen rossz!Tudjátok milyen jó érzés amikor hazajönnek nagy ritkán,havonta egyszer,és még mindíg úgy játszani,hülyéskedni mint "akkoriban" A feleségem mondta is a múltkoriban:ha nem tudnám hány éves felnőtt emberek vannak a lakásban,azt hinné,hogy ovodások között van.Nem győzi az ablakot becsukni,nehogy kihallatszon az utcára a hangos nevetésünk.De mikor az olyan jó!! mikor elmennek,megint csend van,csak ülünk,lesünk magunk elé-nem jó!Legutóbb már mondtan is az anyjuknak:Ezt tudva még összehoztunk volna vagy két gyereket,legalább most is zsivaj lenne a lakásban,ÉLET,nem ez a nagy nyugalom.Szóval visszatérve az elejére:gyereket lehet így is-úgy is nevelni.Én a helyetekbe leülnék az ősökkel és elbeszélgetnék velük.Elmondanék mindent ami nem tetszik,beszéljük meg! Csak egyre vigyázzatok:NYUGODTAN,és halkan tegyétek mindezt.A hangerő nem pótolja a mondanivaló hiányát! De sokat tudnék még írni.kinn rossz idő van,nem tudok a kertben semmit se csinálni,tehát:-nett.De úgy érzem be kell fejeznem,nehogy megunjatok mint a zsíros kenyeret.Sok sikert a "beszélgetéshez"a szüleitekkel!

Én tényleg nem csinálnék semmit, hátha észrevennék a különbséget.

Mosogatni én is így szoktam, nem tudom, mi olyan nehéz ezen: elrakni a megszáradt edényeket, néhányat eltörölgetni, kiönteni a vizet alóluk, mosogatás után a mosogatóvízzel letörölgetni a gáztűzhelyet és a konyhaasztalt (minden szendvicskészítés előtt is), és ha már tócsát csinálok, felmosni.

Háziasszonyként ma már én is megcsinálom, mert ez a dolgom. (én vok a mosogató-nagytakarítós). De amikor tanulóként, gyerekként ez volt mindennap(!), akkor igenis, nehéz! És még ráadásul te nem csinálsz semmit... Ez benne a nehéz, tudod?

Nekem is kellett, és a mai napig segítek, meg persze kolis vagyok, itt már rám marad minden meg a szobatársamra. Egyátalán nem megterhelő egy gyereknek, hogy néha segítsen, nem hal bele egy mosogatásba, felsöprésbe, felmosásba, megg porszívózásba, főleg ha az összeset nem kell egyszerre csinálni,apukám újra nősült és a feleségének van két lánya, borzalmas, hogy mennyire nem képesek semmit sem csinálni, maguktól sose jutott eszükbe, de még ha megkérik őket is nyafognak, ok persze az hogy folyton cseszegetik a gyereket ha megcsinált mindent, az hülyeség, de az hogy a gyerek besegít meg be van osztva az nagyon nagy segítség a szülőnek aki mellette dolgozik, főz, bevásárol, gyereket nevel.