Akkor is őszinte vagy ha tudod, hogy ezzel megbántod a másikat?

Én mindig, legyen szó akármiről. A véleményemet azonban úgy mondom el, hogy a másik egyáltalán ne sértődjön meg rajta.. Ehhez persze ismerni kell a másikat, hogy neki mi esik rosszul, és mi nem. Ha tényleg fontos az illető számodra, akkor nem hagyod hogy hülyét csináljon magából, és ő ezt értékelni fogja! Legalábbis nálunk így működik..

Sajnos őszinte ember vagyok. Ez néha hátrány. Gyakran bántok meg embereket a kíméletlen, burkolatlan őszinteségemmel, ami nekem természetes, csak másoknak esik rosszul. Épp azon dolgozom, hogy a párom szerint kegyes hazugság intézményét bevezessem magamnál. Persze nem nagy horderejű, sorsdöntő momentumokról legyen szó, de ha ezzel elkerülhető egy felesleges vita/ veszekedés, akkor inkább kicsit tompítom a tényeket. Szerintem ennyi belefér. Főleg, ha a párom módszerével csináljuk és másnap elmondjuk az igazat. Így már közel sem fog annyira bántani minket és utólag csak nevetünk az egészen. Nálunk működő módszer.

Csak egyetlen-egyszer voltam kíméletlenül őszinte: megmondtam a barátnőmnek, hogy szánalmas látvány, ahogyan kitartóan próbál elcsábítani egy olyan férfit, aki nyilvánvalóan nem a nőt látja benne, ráadásul ezzel köznevetség tárgyává teszi a vőlegényét is, aki vakon bízik benne. A lány azóta nem a barátnőm, úgy megsértődött az igazságtól. Nem sajnálom, ki akar kisribizlit a barátjának mondani?

ne légy rosszindulatú, hanem inkább próbálj utalni rá, hogy mi állna neki jobban. Nem mindig akkor teszel a másiknak jót, ha helyeselsz egy-egy "hülyeségéhez". Ha ismered az illetőt, akkor nyílván tudod, hogy hogy lehet finoman a tudtára hozni az igazat. Pl. viccesen, poénosan, vagy hátulról megkerülve a dolgot. Ugyanakkor vedd számításba, hogy nem biztos, hogy te is objektíven ítéled meg a dolgokat. Gondold át a szitut, mérlegelj és cselekedj. Viszont figyelj rá, hogy ne légy kötekedő, aki mindig mindenben csak a rosszat látja, az apró, jelentéktelen dolgokat talán nem árt a másikra hagyni.

14:28 nekem is volt ilyen barátnőm,fáj nekik az igaság...És könnyeb téged utálni,mint magába nézni,hogy ő meg a völegényét vágta át nap,mint nap,azzal,hogy mközben menyasszony volt egy másik férfi után futott...Gondolom esküvő nem volt?Ha mégis akkor egy újabb látszat házassággal több van..

Ami a kérdésedben szerepel példák arra megfelelő az őszinte vélemény. A rosszat akarás a másiknak az már tapintatlanság és utálatos dolog. És van benne egy kis irigység is.

Igen, őszinte szoktam lenni. Nem igazán burkolom a mondanivalóm mézes-mázos csomagolásba, mivel semmi értelme. Ha megkérdezik tőlem, hogy áll a ruha, milyen az új haj az illetőnek, és előnytelennek látom, ezt így megmondom, de azt is hozzáteszem: az ő döntése hogy változtat, illetve a változtatás előtti kérdés esetén ráhagyom, hiszen neki kell jól éreznie magát. Idegenek nem fordulnak felém ilyen kérdéssel, a privát dolgok pedig nem az ő asztaluk.

Megpróbálom építő jellegűvé alakítani.