Munkanélküliek! Hogyan foglaljátok el magatokat? Családotok mellettetek áll? Ők hogyan bánnak veletek?

FromOz!

Anyám reggel kilenctől este hatig dolgozik, hétre ér haza, iskola pedig fél ötig van.

Aki Canadába költözött-nek:D

Majdnem ugyan ez a szitu velem is: Elvégeztem a sulit, 3-an voltunk otthon még gyerekek (nővérem már kirepült) 24 voltam, mikor elindultam szerencsét próbálni a párommal Angliába. Tanítónéninek tanultam, de otthon nem ért semmit a diplomám. Öcsém most 25, még mindig otthon van. Most talált melót. Két év kellett hozzá. És persze minden nap elmondták neki otthon, hogy jó lenne már ha találna melót. Ha szórakozni ment, rögtön leszúrták, hogy bezzeg szórakozni azt tud. Én nem bírtam volna ezt, ezért húztam el otthonról. (Nagyot néztek, mikor előálltam az ötlettel, mert szürke kisegér voltam világ életemben, 4 gyerek közül a legkevésbbé talpraesett...de megcsináltam!)Angliában élek már 3 éve. Tanulság: Ha akarsz, tudsz is dolgozni, csak kérdés, mit vállalsz be érte. Vannak, akik tényleg úgy munkanélküliek, hogy nincs lehetőségük rá, hogy kapjanak, de az olyanokat, mint apósom, akiről most derült ki, hogy csak akkor dolgozik, ha alá van tolva, mert máskülönben nem keresi, és ha felajánlják neki, akkor büdös a meló, és az olyanoktól, mint öcsém, aki fiatal, életerős, és felajánlom neki,hogy jöjjön utánam, segítek, de visszautasítja, azokat nem szeretem. Ha minden nap tényleg mindent megtettél annak érdekében, hogy dolgozz, de mégse sikerül, akkor oké, de ne nyavajogjon az, akinek lenne lehetősége, de büdös a munka. Gyári munkás vagyok tanítói diplomával.

6 évig dolgoztam egy boltban, ami bezárt egyik napról a másikra.Közben pont előtte vettünk autót hitelre, és van egy kamasz fiunk is akinek igényei is vannak.Egy hetet adtam magamnak pánikolni, kétségbe esni, egy hónapot munkát találni.Minden létező ismerőst felkutattam munka után, önéletrajzok tömegét adtam be, és 5 hét után már volt egy részmunkaidős állásom egy másik boltban.Tudtam, hogy ez csak tűzoltásra jó, maximum a kocsi hitelt tudtuk kifizetni belőle.Ja, és ez az egész tavaly novembertől kezdődött, ugye amikor a rezsi is sokkal több.Szóval még mindig árasztottam az önéletrajzokat, mikor március környékén kaptam telefont egy multitól, hogy lenne egy, a képzettségemnek megfelelő állás, elfogadom-e.Még szép!!!

A legjobb munkahely, ahol eddig dogoztam, hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen hamar sikerült.

De az a pár hónap is szörnyű volt, annyi a szerencsém, hogy a családom mellettem állt, és volt egy kis vésztartalékunk.Mindenkinek azt tudom mondani, hogy nem szabad feladni, és ami jon és nem

7 éve, 45 évesen lettem munkanélküli. Azóta akasztott emberen kívül minden voltam. Elvállalok minden munkát, takarítás, mosodai munka, küldd ki- hívd be, stb. 2 diplomával, 2 szakmával nem kellek sehova. Anyósom első mondata, mikor összetörve, teljesen magam alatt voltam, az elbocsátásom napján a következőt mondta: Biztosan tettél valamit, ok nélkül nem rúgnak ki senkit.

Önbecsülésem nulla. Alig várom, hogy találjak valami jó, fájdalommentes megoldást, hogy örökre távozhassak. Egyszer már megpróbáltam, akkor sajnos, az utolsó pillanatban megmentettek.

Ezek után már biztosra fogok menni. Gyúlölöm magam, és gyűlölöm az életet.

Utolsó!

Ennyire nem lehetsz elkeseredett!!!Eszedbe ne jusson!Nekem a 90 éves nagyim is mindig azt mondta, hogy akár milyen az élet a halálnál mindig szebb!!!És ez csak megfutamodás.Ha én elmondanám az életemet te dobnál egy hátast.16 évesen szültem, előtte a nevelőapám állandóan molesztált, anyám alkoholista volt, az apámat nem ismerem, szinte az utca nevelt, mégis EMBER lettem a szó szoros értelmében.És mindenben megtalálom a szépet a mai napi.

Nem teheted, mert akkor ők győztek!Mindig előre kell nézni, és egy életünk van, azt viszont nem feladni.Te már nem vagy tini, nem engedheted meg magadnak, hogy eldobd az életed!!!

Utolsó hozzászóló!

Te jó ég!

Ilyen meg se forduljon a fejedben!

Te is ugyanolyan értékes ember vagy mint bárki más.

Sajnos most nekem sem könnyű,a barátommal lakom,a szüleinél 20 évesen,ő dolgozik,én viszont már lassan fél éve nem dolgozom.Természetesen segítek amiben csak tudok,de nekem is tesznek néha olyan megjegyzéseket,amik igencsak rosszul esnek.Nekem az az egy szerencsém van h a barátom 100%-osan mellettem áll mindenben.

Én is úgy érzem h ez a nehéz helyzet csak megerősíti a kapcsolatunkat,mert majd ha jobb lesz a helyzetünk,akkor csak rossz emlékként gondolunk majd vissza ezekre a nehéz időszakokra.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Én segíteni szeretnék!