Hogyan tudok tőle megszabadulni?

a csendesség vagy a nyugodt beszélgetés egy ilyen alaknál nem megoldás és nem szabad várni el kell húzni és max utána egy tömött helyen megbeszélni a többit mert annak hogy te szép tisztán akarod lerendezni a dolgokat egy olyan emberrel aki a gyereket nem engedi ki a szobából csak mert cigizni akar?!nincs értelme komolyan miért tartod tiszteletben az ember adta jogait egy olyannak, aki téged és a gyereket sem tartja tiszteletben??!!

és a tapasztalatlanság semmire sem mentség ha más nem ezt meg kellett volna kérdezned valakitől mielőtt döntesz a gyerek sorsa felett és ha ennyire biztos vagy abban hogy egyszer majd elmész tőle akkor miért tetted fel most ezt a kérdést? nekem úgy tűnik hogy már eldöntötted mit akarsz és a mi véleményünk nem is számít

Hatalmas hibákat követtél el, ezt most már te is látod, és remélem összeszeded a bátorságod, hogy változtass a sorsodon. Az igazság az, hogy most már nem a saját vagy az élettársad érdekeit kellene nézned, hanem a gyerekét.

Az első hibát ott követted el, hogy nem ismerted fel a párod valódi természetét. Tudom, hogy a szerelem vakká teszi az embert.. Nem hibáztatlak, én is elkövettem ugyanezt a hibát. Mikor az exem először emelte rám a kezét, teljesen megdöbbentem, és próbáltam mentségeket keresni a tettére: nem akartam annyi együtt töltött évet egyetlen botlás miatt felrúgni. Aztán eltelt némi idő, jött a következő pofon. Ismét nem hagytam ott. Bolond voltam.. Mikor először vert meg úgy igazából, már tudtam, hogy vége: évekig nem tudtam azonban szabadulni, mert már a tulajdonának tekintett, és bájolgással, zsarolással, fenyegetésekkel tartott maga mellett, félelemben.

Szerencsére én elég hamar észhez tértem ahhoz, hogy nem szültem gyereket. Lett volna rá lehetőségem..

Lehet bármilyen kedves a párod a hétköznap nagy részében, semmivel sem teheti jóvá azt, hogy rajtad vezeti le az őt ért sérelmeket. Nem érsz kevesebbet nála, sőt! Egyértelmű, hogy csak tulajdont jelentesz számára, akivel azt tehet, amit akar, mindemellett pedig még a kényelmét is biztosítod azzal, hogy otthont nyújtasz számára. Komolyan ilyen életet képzeltél el magadnak?

Milyen embernek tartod azt, aki gyengébb, védekezésre képtelen párját kínozza, üti puszta élvezetből? Ha csak egyetlenegyszer tette volna meg, akkor sem mutat olyan személyiségre, aki mellett egy nő biztonságban felnevelhetné gyermekét.

A párod most még beéri veréssel, de mivel nem lesz következménye, később még durvább eszközöket enged meg magának. A fiadat is tulajdonnak tekinti: ameddig nem mond neki ellent és nem idegesíti, addig valószínűleg tetszik neki a helyzet, akár még jó apának is tűnhet. Hogyan fogod megvédeni tőle, mikor az első pofont lekeveri neki felindulásában?

És ha a gyerekhez nem is nyúl (a gyakorlat sajnos nem ezt mutatja) szerined mit fog érezni a fiad, mikor éjszakánként az hallgatja majd, ahogyan segítségért kiabálsz a másik szobában? Ha emellett a férfi mellett maradsz, megnyomorítod a saját gyermekedet. Biztos vagyok benne, hogy tisztában vagy ezzel: most kell lépned, ameddig még tudsz változtatni.

Szerinted milyen felnőtté válhat egy ilyen körülmények között felnőtt fiúból? Mellékesen megjegyzem, egykori párom szintén zűrös családi körülmények között nevelkedett, és tényleg sajnáltam, mikor arról mesélt, hogyan dugták el a testvéreivel az éles késeket az apjuk elől, miután részegen többször leszúrta az anyjukat, és ők az iskolából hazaérve vérbe fagyva találták meg őt a lakásban. Mondanom sem kell, hogy az a házasság is tökéletesnek indult. Sajnos aki egykor ilyen traumákat élt át, abból ha szeretne sem lehet már normális ember..

A fiadnak nincs esélye a boldogságra ilyen családban.

Arra ne számíts, hogy meggyőzheted a párodat arról, éljetek külön, hiszen számára ebben nem lenne semmi élvezet. A te véleményed, a te érdekeidet elég nyilvánvaló, hogy nem veszi tudomásul.

Te vagy az egyetlen döntésre és változtatásra képes személy a családban: neked kell cselekedned.

Én a helyedben keresnék egy másik óvodát, egy másik albérletet, egy másik munkahelyet, majd egyik nap, mikor nincs otthon a párod, egyszerűen kilépnék az életéből. El sem hinnéd, hogy milyen boldog élet várna rátok a gyerekkel! A párod biztosan keresni fog, és megtalál, bántalmaz, nem enged el, ha nem teszed meg ezeket a lépéseket, és talán még durvább dolgokat is tesz majd, ha nem akarsz visszamenni hozzá. Ne érezd magad rongy embernek, amiért elszakítod a gyereket az apjától. Sokkal többet adsz neki ezért cserébe: esélyt egy jobb életre. A párod később talán lenyugszig

... folyt.

A párod később talán lenyugszik, de ha akarna sem tudna más emberré válni. A felnőtt emberek nem változnak meg sajnos, hiába próbálnak, ilyen mértékben legalábbis lehetetlen.

Sok sikert kívánok egy jobb élethez.

Nem tudod felvenni a kapcsolatot ismét a testvéreddel, barátaiddal? Én szakítás után úgy éreztem, nem tudnék egyiküknek sem a szemébe nézni, hiszen annyira elhanyagoltam őket.. Az utolsó évben talán már csak 2x sikerült velük találkoznom. És végül mégis ők voltak, akik visszahoztak a rendes életbe. Kiderült, hogy bár hiányoztam nekik, ők azt gondolták, boldog vagyok, ezért elfogadták a döntésemet: a páromat választottam helyettük. Mindenképpen próbáld a régi kapcsolataidat feleleveníteni, még ha nem is tudnak segíteni neked túl sok mindenben, egy-egy kellemes hangulatú beszélgetés, kikapcsolódás megerősítheti benned az elhatározást: sokkal boldogabb életet is élhetnél! Talán megpróbálhatnál közelebb költözni hozzájuk.. ha ez nem megoldható, akkor is könnyebben látogathatsz/hívhatsz vendégeket, ha már külön költöztél! Új barátokat is találhatsz, hiszen a fiad óvodás, sok fiatal szülőt ismerhetsz meg, talán lesz közöttük valaki, akivel idővel el tudsz beszélgetni.. Vagy az új munkahelyen egy kolléga.. Semmiképpen nem lesz egyszerű a váltás, hiszen egy teljesen új életet fogsz elkezdeni, és mindent az alapjaitól kell majd újra felépítened. Megéri azonban, hidd el! Fiatal vagy még, kitartás!:) 01:09-es voltam!

T.