Ugye az életem nincs véglegesen tönkremenve? Mi lesz velem (a közeli meg távoli jövőben is)?
A jelenem jobban aggaszt, mint a jövőm, de azért mégis... Szerintetek mi lesz? Azért írok ide, mert itt aránylag értelmes emberek vannak objektív (vagy szubjektív?) véleménnyel. Mert én nem tudom. Meg senki.
Bonyolult lenne az elejétől leírni a dolgokat, a lényeg, hogy 4 év orvoshoz mászkálás után kimondták, hogy skizoaffektív zavarom van. Szerintem mondjuk nem ilyen súlyos a helyzet, de tény, hogy elég furán-pocsékul érzem magam egy ideje. Na mindegy, nemsoká kórházba kell mennem, de nem ez a lényeg. Nem járok suliba, mert utcára kilépni felér egy kisebb horrorral (alsóban járnom kellett hittanra. A hőmérsékletet leszámítva ilyennek vizionáltam a poklot, szembe kell nézni minden negatív érzéssel, mert ott vannak folyton mindenhol, a fejemben sétálnak, plakátokról rámkacsintanak, és nem lehet eltüntetni sehogy sem). Magántanulóként el tudnám végezni a sulit, de nem tudom, mert semmi sem marad benne az agyamban bárhogy erőlködöm. És ez rossz. És nem is tudom már, mit akartam kérdezni. Ja, igen. Mi van, ha sosem találok munkát, mert ilyen maradok örökre, és sehol sem akarnak alkalmazni (még diplomás normális emberek sem találnak munkát)? Éhen halok? Én is olyan leszek, mint a hajléktalanok az utcákon? Halálra fogok fagyni? Vagy ha alkalmaznak is, nem tudom jól csinálni. Még a sulit sem tudom, pedig ennek annyira elemi dolognak kéne lennie. De tényleg nem tudok vele mit csinálni, félek. Két helyen érzem magam aránylag biztonságban, a szobámban meg egy barátnőméknél, de még ott sem igazán, mert ott is ugyanúgy vannak mindenfélék. Amiknek nem kéne ott lenniük. És olyan szürreális minden, minden abnormális. Mintha nem is itt kéne lennem, mert ez az egész világ meg ember dolog beteges és természetellenes. Persze tudom, hogy nem, de mégis. És annyi minden mástól is félek. Anyámtól. Diktatúrától. Földönkívüliektől. Magamtól. Mindentől. Ja, meg a kórháztól. Attól nagyon.
Mit csináljak most vagy mi lesz velem szerintetek? Ha valaki tudja, milyen egy pszichiátria, az elmondaná? Még csak ilyen ifjúságpszichiátrián voltam. De a rendes az ijesztőbb.
15 vagyok amúgy... Lány.
válasza:Sokat gondolkoztam, hogy ezt ide írjam ezt ki, vagy priviben küldjem a válaszolónak, akire reagálnék, de végül is úgy döntöttem, hogy nem baj, ha a kérdező is olvassa...
„ha bebeszéli magának (vagy bebeszélik neki), hogy ő nagyon beteg,nem normális, stb.”
A pszichiátrián kevés hely van, sajnos sokan nem kerülnek be, akiknek szükségük lenne rá. Hidd el, hogy nyomós ok nélkül senkit sem küldenek oda.
„Én csak a túlgyógyszerezés, felesleges gyógyszerezés ellen vagyok.”
Én is :) De látom azt is, hogy a skizofrén betegek közül tényleg azok képesek úgy-ahogy teljes életet élni, akik gyógyszeres kezelést kapnak. Most ez lehet keményen hangzik: a skizoaffektív személyiségzavar a skizofrénia előszobája. Ha most elkapják időben, a kérdezőnek esélye van meggyógyulni. Ha ez átfordul skizofréniába, akkor viszont ez örökké fennmarad, és egész életében kezelésre lesz szüksége...
Egyébként pedig a skizofréneknek kb. 5-10 év, mire el tudják fogadtatni velük, hogy valami nem oké. (Nem azt, hogy betegek, és kezelésre van szükségük, hanem csak hogy valami nem oké.) Ezért írtam, hogy nagyon nagy dolog, hogy a kérdező 15 évesen (bár nem skizofrén), de akkor is, hogy beismeri, valami nincs rendben.
„pl. valaki okkal depressziós, azt nem szedálni kell.”
A depressziósokat nagyon ritkán szedálják. A skizofréneket szedálják, hogy be tudják állítani a megfelelő gyógyszereket :) De 99% biztos vagyok benne, hogy a kérdezőt nem fogják szedálni, mert az rögtön történik, akkor nem lett volna ideje kiírni a kérdést.
„aminek van egy bevett, hatékony gyógymódja,amivel normális életet tudna élni”
Sajnos nincs :( A pszichiáterek is beismerik, hogy a gyógyszer nem jó gyógymód. Nem 100%-os. De ez a legjobb, amit jelen pillanatban ismernek.
„Ha olyan okosak a pszichiáterek, a tanulási zavarain pl. segíthetnének a kérdezőnek, már az sok mindent megoldana a jövője szempontjából.”
A tanulási zavarok a skizoaffektív személyiségzavar egy tünete. Nem lehet külön kezelni a többitől, ezt egyben kell.
Félre ne értsd, nem kritizálni, vagy kötekedni akarok. Érzem, hogy te is, én is segíteni szeretnénk a kérdezőnek, és sok mindenben egyet is értek veled. Csak ez tényleg egy kényes szituáció, amikor az embernek nagyon meg kell válogatnia, mit mond. Persze nem vagyok szakember, csakis egyéni tapasztalatokat tudok leírni.
Amúgy meg jó lenne, ha a kérdező is reagálna ezekre :) Akár személyes véleményt, gondolatokat, akármit. Végül is mindannyian segíteni szeretnénk Neked :)
Annyit még egyszer elmondanék: a pszichiáterektől nincs félnivalód. Én voltam benn, sajnos azóta is be kell járkálnom rendszeresen, de segítenek. De ezzel tisztában vagyok, hogy nem én foglak meggyőzni erről, hanem ezt neked kell majd belátnod, szépen lassan megbízni bennük. Ez egy hosszú folyamat.
23/F
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!