Ugye az életem nincs véglegesen tönkremenve? Mi lesz velem (a közeli meg távoli jövőben is)?

Azt mindenképpen a figyelmedbe ajánlanám, hogy ne fogadj el antidepresszáns gyógyszereket, mert többet ártanak, mint használnak. (Ez tény: tenyek-tevhitek.hu és a weblap legalján jó címkefelhő van, tudsz mazsolázni)

Bármennyire is hihetetlen, de egy-egy ilyen pszichés zavar sokszor visszavezethető elégtelen tápanyagbevitelre, vitaminhiányra és nem megfelelő táplálkozásra. Megint csak a linkelt oldalon találsz jó dolgokat. Volt, aki kijött a depresszióból csak azzal, hogy paelo étrendre váltott. Ezt nem tudom igazolni persze, de egy próbát megér. A másik meg az, hogy valahogy tudati szinten kellne megpróbálnod az élet pozitívumait észrevenni. Hessegesd el az ilyen "hülyeségeket" hogy a negatívumok áradnak feléd a plakátokról. Ugyanis ez nem igaz. Próbált mindenben meglátni a szépet, légy sokat a természetben, szakadj ki a civilizációból néha. Szerintem, ha dolgozol rajta, javulni fog az életed. Jobbulást.

Te egy őrült zseni vagy, komolyan mondom.

Olyan képességekkel rendelkezel, amikkel más ennyi idősen aligha, nagyon értelmesnek tűnsz és amolyan hiper-szenzitívnek is, ami önmagában nem is rossz, ha kifejleszted magadban azt a képességet is, hogy minden egyes negatívumot pozitívvá tudj alakítani, akkor még értékesebb emberré fogsz válni, lehet, hogy maga Isten adott Neked egy különös képességet, amit a világi pszichológia elmebetegségnek titulál.Kicsit hasonlítasz a saját fialatkori énemre, ha gondolod, írhatok egy privátot, mert ide nem akarom leírni a gondolataimat..Nem miattad.

Szia! Én öngyilkossági kísérlet után voltam benn pszichiátrián egy darabig (más betegség miatt, most ezt nem részletezném). Nem kell félned tőle :) Igazából a legvidámabb osztály az összes közül. Folyamatosan lekötnek, vannak ilyen foglalkozások, programok, stb, nem szörnyű egyáltalán. A másik, hogy azért jobb, mint a többi osztály, mert itt nem hörgő halálukon levő emberek vannak, hanem tök normálisak (95%-on nem látszik, hogy lenne bármi baja), járkálnak, dumálnak, mozognak egész nap. Szóval nincs mitől félned a pszichiátriával kapcsolatban.

„A gyógyszerektől én is tartózkodnék, mert szerintem csak agymosásra jó, hogy eltöröljék az ember személyiségét, és egy tökéletesen alkalmazkodott robottársadalmat építsenek fel, akik vakon követik a felső vezetők utasításait, hogy ők átvehessék a teljhatalmat és meggazdagodhassanak.”

Hehe, szinte szóról szóra ezt gondoltam én is. És tudod mit mondott a pszichiáter, amikor ezt mondtam neki? Azt, hogy oké, akkor nem ad gyógyszert. Én lepődtem meg a legjobban :) Kényszergyógykezelés NINCS Magyarországon, tehát nem kötelező elfogadnod semmit. Te döntöd el, az orvos maximum csak javasolhat gyógyszert, terápiát, gyógymódot, stb. De nem kötelezhet rá.

Hogy mi lesz a jövődben? Nem tudom... biztos nehezebb lesz, de sokan vannak pszichiátriai KEZELT betegek, akik teljes értékű életet élnek. De azt azért tartsd szem előtt, hogy nem egy mezei depressziós epizódod van. Megteheted, hogy visszautasítasz kezeléseket (pl. gyógyszer), viszont nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy teljes értékű életet csak kezelt betegek képesek élni... lehet, hogy robot leszel, de legalább élsz. Érted? Persze ez a te döntésed, nem akarok rád beszélni semmit, nem is tudok, ez az egész úgyis egy több éves/évtizedes folyamat.

23/F

Ajánlok Neked egy filmet, azt hiszem, "Egy csodálatos elme" a címe. A főszereplő (matematika professzor) szintén vizionál fura dolgokat, és nem "gyógyul meg" (bár én ezt nem tekintem feltétlenül betegségnek) és a végén kérdezik tőle, hogy ott vannak-e még (a 3 képzelt alak) és azt mondja, igen - de nem törődik velük. Mintha a barátai lennének. :)

Szerintem Te (a leírás alapján) nem vagy beteg. Kifejezetten szimpatikus vagy összefüggően, értelmesen írsz, gondolkodó, az átlagnál talán picit érzékenyebb, élénkebb képzelettel megáldott ember vagy. Ha nincsenek rohamaid, vagy ilyesmi, csak ennyiről van szó, amit leírsz, akkor csak más vagy, és kész.

A gyógyszerekről is szimpatikus, ahogy gondolkodsz. A Száll a kakukk fészkére c. könyvet ismered? (Bár kissé félve ajánlom, nehogy még rosszabbul légy tőle, ha esetleg rosszul mértem fel, és valóban beteg vagy - de nem tűnsz úgy!)

Így van, jogod van őket visszautasítani, bár 18 év alatt nem tudom, ez nem-e a szülő hatásköre? Ugye a 23 éves srácnál ő maga döntött, de esetedben ez nem olyan egyértelmű.

Nem tudod elkerülni a kórházat, és bejárós kezelést kérni?

Fesd meg, írd le, fejezd ki valahogy a vízióidat, a sajátos látásmódodat, sok nagy művész így lett híres.

MÉg egy könyvet is mondok - Roy Porter: A téboly. Ez egy kis áttekintő az "őrület" kultúrtörténetéről, mely mindig a társadalmi komfortérzet mentén alakul.

Ír az ún. antipszichiáterekről, akik nem hisznek a pszichiátriai betegségekben, azokat egy sajátos látásmódként írják le, megküzdési stratégiákként, amikbe többnyire nem kell beavatkozni (max. ha veszélyeztet valakit)

HOgy mi lesz Veled? Ne aggódj. Rengeteg ember van, aki nem érzékeli megfelelően a valóságot (mi is az?) és ott ülnek a képviselői székekben, az igazgatói posztokon.

Próbáld meg a kezedbe venni a kontrollt az életed felett, ez a lényeg. Ha átadod másnak, nem biztos, hogy jobban jársz. (Ha véletlenül kifogsz egy jó orvost, az talán nem is fog ilyet kérni.) Próbáld meg nem átadni magad, akármit látsz. Ott van, na és, ha leszarod, hátha eltűnik, vagy nem fog zavarni.

Szóval próbáld meg rugalmasan kezelni a normális - nem normális, beteg - egészséges fogalmakat. És ha a terápiával stb. kapcsolatban rossz érzéseid vannak, nem érzed magad biztonságban, segítő emberek közt, támogató környezetben, hallgass ezekre az érzésekre, és akkor tégy meg mindent hogy mielőbb kikerülj.

"Így van, jogod van őket visszautasítani, bár 18 év alatt nem tudom, ez nem-e a szülő hatásköre? Ugye a 23 éves srácnál ő maga döntött, de esetedben ez nem olyan egyértelmű."

Jogilag a szülő hatásköre, de szerintem egyetlen pszichiáter sem hajtana végre kényszergyógykezelést egy 15 éves lányon se. Főleg azért, mert a legtöbb kezelésnek semmi értelme, ha a beteg nem ért vele egyet. Ahogy a pszichiáterem mondta: neki, és senkinek sincs ideje minden egyes alkalommal ellenőrizgetni, hogy a beteg tényleg beveszi-e a gyógyszereket. Márpedig ha nem akarja, nem fogja bevenni.

Annyit meg a többieknek mondanék, hogy a kérdező tényleg értelmes, okos, gazdag képzeletvilágú, ezt nem vitatja senki. De ne írjatok légyszíves neki olyat, hogy nincs semmi baja :S Az ilyen betegek nagy részének meggyőződése, hogy semmi baja, és már ez is egy nagyon nagy lépés, hogy a kérdező beismeri, hogy nincs minden rendben. Ne lökdössétek visszafelé a gyógyulás útján...

Egyébként pedig ahogy írtam, a mentális betegek nagy részén nem látszik semmi a felületes szemlélőknek... mégis elég durva pszichózisaik lehetnek rejtve.

23/F

Oké, valahol igazad van, én csak próbáltam arra rávenni, hogy nézze másképp, mert ha bebeszéli magának (vagy bebeszélik neki), hogy ő nagyon beteg,nem normális, stb. akkor milyen lesz a jövőképe???

Végülis ha megbízik az orvosban, ki is próbálhatja a gyógyszereket, ha érzi, hogy használnak, miért ne szedhetné? Én csak a túlgyógyszerezés, felesleges gyógyszerezés ellen vagyok. Amikor pl. valaki okkal depressziós, azt nem szedálni kell. De ha van egy határozott diagnózis, aminek van egy bevett, hatékony gyógymódja,amivel normális életet tudna élni - azt persze, fogadja el.

Ha olyan okosak a pszichiáterek, a tanulási zavarain pl. segíthetnének a kérdezőnek, már az sok mindent megoldana a jövője szempontjából.