Kegyes hazugság vagy kegyetlen őszinteség? /még ha nagyon fáj is/

Én kegyes hazugság helyett a hallgatást szoktam választani. Vagyis nem hozok szóba olyasmit, amivel fölöslegesen megbántanék valakit. Ez nem hazugság.

Ha ez nem megy, mert rákérdez, vagy nagy súlyú a téma, vagy olyan nagyot hazudik magának, hogy muszáj észhez téríteni, akkor elmondom a véleményemet, de mindig kiemelem, hogy "ez csak 1 vélemény, nem tehetek róla, de így látom a dolgot".

Aki meg velem bunkó, azzal én is az leszek. Ennyi. XD

Mondd csak te normális vagy??? Minden ismeretség nélkül először nőnek utána kényeskedő öntelt libának neveztél, pusztán mert úgy gondolom vannak helyzetek, amikor ez ezerszer jobb megoldás. Nem fogom elmesélni mi történt az egyik barátnőmmel, így is pszichiátriára került az eset miatt, ha nem hazudnak neki még most is ott lenne. Nagyon jól tette, aki tette, hogy nem árult el neki mindent, hanem hazudott. És én sem fogom megmondani egy ismerősömnek sem, hogy valami nem tetszik, ha látom, hogy boldoggá teszi. A véleményem miatt nem vagyok hajlandó senkinek sem rossz napot vagy boldogtalanságot okozni.

Ha szerinted ez egyenlő a hazudozással akkor áldásom rá, nem érdekel.