Kegyes hazugság vagy kegyetlen őszinteség? /még ha nagyon fáj is/

Szerintem hazugsággal semmire sem megy az, akinek hazudnak, sőt még nagyobb bajba kerülhet.

A kegyes hazugságnak megvan a maga helye a világban, de nagyon helyzetfüggő, és nem szabad rászokni, pláne nem szabad magunkat azzal áltatni, hogy az egészet a másik miatt tesszük.

A szituációtól függ! Ha mondjuk egy barátnőm megkérdezi,hogy tetszik-e az új ruhája, ami szerintem egyébként kicsit sz@rul áll rajta, de látom, hogy nagyon örül neki, mert sokáig spórolt rá, akkor kegyes hazugság. Akkor azt mondom neki,hogy nem rossz! De ha mondjuk egy olyan férfival akarja összekötni az életét, aki nagy nőfaló hírében áll, vagy iszik, játékgépezik és a barátnőm azt kérdezni,hogy szerintem jó ötlet-e az esküvő, akkor simán megmondanám neki,hogy mit gondolok még ha fáj is!

Az igazmondás mellett voksolok, de kifinomultan, úgy tálalva, hogy ne tűnjön kegyetlennek.

En mindig megmondom az oszinte velemenyem, max a stiluson valtoztatok, attol fuggoen, hogy kinek mondom. Akiket szeretek, azoknak szepen, olyan ravezetosen, ebbol meg soha nem volt sertodes, vagy ilyesmi. Akiket meg nem, azoknak a a kepebe vagom, ahogy jon.

a kegyetelen őszinteség mellett szavazok, de nekem sem megy mindig, hogy minden szituációban megmondjam az igazat

Általában "kegyetlenül" őszinte vagyok (persze határokon belül!), de ha olyan a szituáció, akkor várok vele. (Pl. barátnőm nagymamája meghalt, nem kezdtem el neki rögtön mondani a véleményt/kritikát, még az kellett volna szegénynek...)

Nálam ez személyfüggő. Van olyan ismerősöm, aki hiperérzékeny és minden kritikától kikészül. Nála inkább marad a kegyes hazugság,a bátorítás, de hozzáteszem ez csakis apróságokban működik. Komoly dolgokban, nem hazudnék neki. Amúgy az őszinteség híve vagyok.

Milyen helyzetben?

a kérdés, hogy milyen helyzetben? szerelemben, párkapcsolatban csak is a kegyetlen őszinteség!!