Hálátlan vagyok, hogy nem akarok beköltözni a lakásba?

7 éve élek másik városban, már akkor is magasabbak voltak az ingatlanárak itt, de szerintem nem kell részleteznem, hogy az évek alatt mennyit emelkedett pluszban.

Akkor is mindig pedzegetve volt a szüleim, nagyszüleim által, hogy hááát, kéne nekem egy lakást venni, de valakinek mindig volt ellenérve. Vagy anyám férjének, hogy "nem érdemlem meg csak úgy", vagy anyámnak, hogy ne itt vegyenek, messze van, vagy a nagyszüleimnek, hogy mi lesz, ha egyszer megunom a nagyvárost.

Nem untam meg, képtelen lennék vidéken élni.

7 éve ugyanabban a lakásban élek, a tulajdonossal nagyon nagy szerencsém van és a lakással is.

A tulaj külföldön él, kétszer jön haza egy évben. Ha bármi gond van, én intézem a szerelést, cserét, ő szó nélkül állja a számlát, mondta, hogy neki is könnyebbség, hogy nem Angliából kell kutatnia itteni vezetékszerelőt pl. Nem jár a nyakamra, nem problémázik semmin. És, 7 év alatt kétszer emelt a bérleti díjon, 10-10.000 Ft-tal, úgy, hogy alapból is alacsony áron béreltem (más ennyiért szobát sem talál lassan).

A lakás nagyon jó helyen van, zöldebb részen, de közel a belváros, van belső udvar, így a kocsi sem áll az utcán. A lakóközösség is normális, a környék is szép, rendezett. A lakás is kis "ékszerdoboz", az évek alatt teljesen a saját ízlésemre formáltam.

Ősszel kitalálta a család, hogy "felnőttem" és legyen végre saját lakásom. Ami szép és jó, de azzal az összeggel, amivel segíteni akartak, sokra nem mentem a mai árak mellett.

Rosszabb környezetbe, rosszabb lakásba nem akartam költözni. Annak nem láttam értelmét, hogy veszek egy lelakott panelt, beköltözöm és majd újítgatom... Mert ismerem magam, soha nem éreztem volna jól ott magam, csak azért, mert az "saját". Itt, a környéken 1-1 lakás a többszöröse volt annak a pénznek, amit kaptam erre.

Végül vettem egy lakást, de azért, hogy kiadjam.

Én nem laknék ott, sima lakótelep, viszont kicsivel többért kivették, mint amennyit én fizetek albérletre. Kérdezgették, hogy találtam-e már lakást, mikor hívom már el őket lakásavató ebédre, én pedig mondtam, hogy igen, de ki lett már adva.

Szerintük én hálátlan vagyok, mert ők azt azért adták, hogy nekem legyen egy saját kuckóm, nem azért, hogy mások lelakják. Mondtam, hogy annyiból 7 éve lehetett volna venni olyasmit, ami szép és amiben élnék szívesen. Nem adták ide, párnahuzatból párnahuzatba dugdosták, szépen elinflálódott és ez lett a vége.

Örülök, hogy van "sajátom", ne értsetek félre. Mert rengeteg embernek ez a 35 millió is elérhetetlen pénz. És nem elköltöttem, hanem befektettem, aztán, ha lesz lehetőségem, később veszek olyan lakást, amibe már én is szívesen élnék.