Jogosan érzem magam rosszul amiért nem köszöntöttek fel?

Érthető, hogy rosszul esik, és nem épp kedves dolog a részükről.

De.

Te futsz a busz után, ami nem vár meg. Láthatod, hogy vagy őket ez a szülinapozás nem izgatja, vagy te nem érdekled. A drága ajándékokkal a kedvelésüket sem fogod tudni megvásárolni. Ha nem csípnek, nem csípnek. Nem a te hibád. De akkor engedd el ezt.

Velem is volt hasonló, bár én ennyit nem költök ajándékra. Mivel nem értékelték, így elengedtem, nem adtam utána semmit. Mivel utána engem már nem is köszöntgettek, így én sem köszöntöm őket. Nekem teljesen jó így, legalább nyugi van.

Sajnálom, de szerintem igen, gyerekes vagy. Felköszöntöttek, de neked ez kevés úgy látszik. Felnőttként miért kéne neked ajándékot venniük? Van pénzed, ha kell vmi vedd meg.

Én magam részéről utálok ajándékot kapni, mert ami kell, azt megveszem, nem kell nekem semmi más. Amit kapok az legtöbbször egyből a kukában végzi. Felnőttnek meg nem vagyok hajlandó ajándékot venni, csak gyerekeknek.

Látom le vannak pontozva azok, akik furcsállják a 40-50.000 Ft-ot ajándékra egy nem annyira közeli családtagnak, pedig nem hinném, hogy a legtöbb családban divat ez.

Lehet, hogy a családtagok is furállják, és ezért maradt el a viszonzás. Mindamellett én is felhúznám a szemöldököm ha valaki tűpontos kimutatást végezne mennyit költött nekem ajándékra ráadásul ilyen nagy összegben. Lehet, hogy ők is kényelmetlenül érzik magukat, mert érzik, hogy nem szívből jött.

Én mindenesetre nem csinálnék ebből ekkora faksznit, ha meg utána fáj a szíved, hogy valaki nem tudja/nem akarja viszonozni a grandiózus és (feleslegesen túlköltekezett ajándékot) akkor ne költs ennyit.

Ó ilyen ötösöm lenne a lottón, hogy most jönni fog a lepontozás. XD

Ezt egyszerűen el kell engedned.

Én hasonlóan voltam mindig. Az összeg soha nem volt akkora, de mindig odafigyeltem, hogy mindenki olyan ajándékot kapjon amit szeret. Mindig figyeltem ki mire vágyik.

Na én szülinapra meg karácsonyra kapok gyertyát, törölközőt, konyharuhát. Amit kb annak adok akit nem ismerek.

Jogosan esik rosszul, de sz*rd le nagy ívben. Jövőre Te se törd magad az ajándékozással, csak FB-n kívánj nekik boldog szülinapot.

Isten éltessen sokáig! Nekem kedden volt a szülinapom. 🥰♐

Engem sem köszöntött fel senki a páromon kívül, még a legjobb barátom sem (fordítva pedig mindig megtörténik). Ez van, emiatt nem vágok eret. Sz*rni bele. Ne érezd magad rosszul az érzéketlen rokonaid miatt. A férjed bizonyára felköszöntött, az a legfontosabb; senki mással ne törődj, hogy felköszönt-e vagy sem.

Jogosan esik rosszul, de lehetne rosszabb is, legalább Facebookon írtak.

Ennél sokkal rosszabb az, amit apai nagyszüleim műveltek velem gyerekkoromban.

Bakonybélben laktak, katolikusok voltak. Katolikus falvakban fontos ünnep a búcsú, ami a falu védőszentjének ünnepe. Bakonybélben Móric napi búcsú van. Szeptember 22. Ha vasárnap, akkor aznap van a búcsú, ha nem, akkor a következő vasárnap

1980. szeptember 26-án, pénteken születtem Sopronban. (3 éves koromtól lakom Veszprémben.) Abban az évben Móric nap hétfőre esett, a következő vasárnap, szeptember 28-án volt a búcsú. A nagyszüleim meg akartak látogatni engem újszülöttként a kórházban. Pénteken és szombaton nem tudtak menni, mert akkor még nem voltak nyugdíjasok és még szombaton is munkanap volt, így maradt a vasárnap. Szeptember 28, vasárnap, a búcsú napja. A Bakonybél és Sopron közti oda-vissza útra ráment az egész napjuk, így lemaradtak a búcsúról.

És mivel nálunk minden évben kötelező családi program volt a bakonybéli búcsú, a születésnapom körül, a "kedves" nagyszülők minden búcsúkor elmondták nekem, hogy "Elvettél tőlünk egy búcsút!". A szülők persze nem álltak mellém, anyámnak nem volt ott szava, mert nem az ő szülei, de azért próbált vigasztalni, de nem tudott mit tenni, apám meg a nagyszülőket védte velem szemben, és hallani sem akart arról, hogy ne menjünk többé a búcsúba, meg arról sem, hogy a nagyszülők kérjenek tőlem bocsánatot.