Érthető, hogy bosszant hogy az én kérésemet figyelmen kívül hagyták annó?

A sógornőd ki tudott állni az elképzelése mellett, te nem. Neked nem sikerült az érdekérvényesítés, neki igen.

Az is gond, hogy a férjeddel sem értettetek egyet az ügyben. Sógornőnél ez nyilván nem így van.

Ha igazán nem akartál volna menni akkor nem mentél volna. A férjed meg vagy megy vagy marad.

Amúgy nem állt ki melletted.

Gondolom most igazat ad a tesónak nem?

Érthető, de igazából a férjedre legyél mérges: egyrészt neki kellett volna figyelembe venni a kérésed, másrészt ha ő kiáll melletted, akkor már nálatok is a gyereke kérhette volna anyóstól is ugyanezt, nem a menye, úgy valószínűleg nagyobb foganatja lett volna.

Viszont ne bosszankodj ezen sokáig, inkább arra fordítsd az energiát, hogy legközelebb jobban állj ki amellett, ami fontos neked, mert úgy tűnik, hogy itt arra lesz szükség a jövőben is, ha el akarsz érni valamit.

Egyrészt a sógornőd az anyósod lánya, ergo közelebb állnak egymáshoz, a szomorú igazság az, hogy az ember jobban alkalmazkodik a saját gyerekéhez, mint a menyéhez. Másrészt pedig a férjed sem támogatta a kérésedet.

By the way írtad a gyerekek most szomorúak, de nem ünnepelhettek a sógorék nélkül? Lehet ez most apróság, de nekem szembetünt.:D