Miért kell ignorálni a kérésemet?

"Majdnem elfogadtam egyet, már jövőhéten kezdhettem volna, ha visszajelzek, erre most szólnak, hogy ja egyébként már lefoglaltuk a nyaralást. "

Bocsi, anyu, apu, mondtam hogy nem megyek iden nyaralni. Dolgozni megyek, már el ís fogadtam egy jó ajánlatot.

Uh, még olvasni is idegesítő volt. Megmondod, hogy más programod van, és hogy elmondtad már ötvenszer, hogy nem mész velük. Meg is indoklod. Azt a pénzt inkább adják neked, van jobb dolog, amire el tudnád költeni.

Ha erőszakosak, reggel nem pakolsz be, nem mész a kocsihoz.

Ha valahogy mégis elrángatnak, tedd pokollá a nyaralást te is.

Azért a legtöbb válaszolóknak üzenem, hogy a "nem mész" nem mindig egyszerű. Az ilyen egysejtű szülők igenis elérik általában, hogy nekik legyen igazuk. Érzelmileg és fizikailag is tönkre tudnak tenni. Például "oké, nem muszáj jönni, de akkor felejtsd el, hogy itt laksz", vagy "jó, nyugodtan maradj itthon, de nem támogatunk majd az egyetem költségeiben". Aztán ott van még a hajnál rángatás a kocsiba, a pofonok/kezet emelés.

Egy 18 éves lehet felnőtt, de akkor sem önálló még, pénzügyileg és lakhatásilag is függenek a szülőktől, és ők ezt pontosan tudják. Szóval nagyon ritka az, hogy elnyomott gyerek közli mit akar, és azt mondják, hogy "oké". Nekem anno sok megverést/megalázást kellett tűrnöm, hogy elérjem azokat a dolgokat, amik más gyerekeknek alapból járnak.