Kiakaszt a családom. Hogy álljak máshogy a dolgokhoz...?
Szeretett férjem rengeteget dolgozik, hogy eltartsa a családot, sokszor hétvégén is. Én itthon vagyok a kicsikénkkel.
Nagyon szeretem, féltem, óvom a gyermekem, mégis sokszor vagyok vele türelmetlen. Úgy érzem, kezdek fáradni.
Édesanyám a környékre akar költözni, nagyon közel, ami a gyerek szempontjából jó lenne, viszont nekem kettős érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban.
Vannak dolgok a gyerekkoromból, amiket a mai napig nem tudok sem elfelejteni, sem megbocsátani neki. Most mégis szeretném, hogyha itt lenne, és várom, mikor jön, de amikor meg itt van, azt kívánom, menjen már el. Nem szeretem hallgatni az egész napos gügyögését, amit a gyereknek előad. Ha itt lenne közel, jó lenne, mert egyébként többet lehet ének együtt, hisz odavannak egymásért. Viszont így is napi kapcsolattartást igényel, nem tud elszakadni tőlem, pedig már több, mint 10 éve nem élünk egy fedél alatt. Nekem elég lenne a heti 1 telefonálás, neki ez napi többszöri szükséglet.
Úgy érzem, hogy az egész életem egy várakozás.
Várom, hogy a férjem bejöjjön, és együtt legyünk.
Várom, hogy jöjjön az anyukám, várom, hogy menjen.
Mintha semmi sem felelne meg.
Nem tudom mit tegyek, nem akarok így érezni.
válasza:Gyerek mehetne bolcsibe nyugodtan te meg dolgozni, ferjednek maris nem kene halalra dolgoznia magat, tobbet lehetne otthon.
Erre nem gondoltal?
Inkabb anyadat is magad melle koltoztetned, mint ez? Ne mar.
válasza:"szeretném, hogyha itt lenne, és várom, mikor jön, de amikor meg itt van, azt kívánom, menjen már el"
Akkor jöjjön egy kicsit ritkábban!
"Nem szeretem hallgatni az egész napos gügyögését, amit a gyereknek előad."
Nem kell hallgatnod, ha kettesben hagyod őket, te meg mást csinálsz, akár el is mész otthonról.
"napi kapcsolattartást igényel, nem tud elszakadni tőlem, pedig már több, mint 10 éve nem élünk egy fedél alatt. Nekem elég lenne a heti 1 telefonálás, neki ez napi többszöri szükséglet."
És te napi többször is felveszed neki a telefont? Minek, ha nem akarsz vele olyan sokszor beszélni? Attól, hogy csörög, nem muszáj ám felvenni. Sőt, le is lehet némítani.
Tanuld meg úgy használni a telefont, hogy a hasznodra legyen, hogy jobbá tegye, megkönnyítse az életedet, ne pedig úgy, hogy a telefon irányítsa az életedet, és ezzel megnehezítse meg rosszabbá tegye! Az életed minden területére rányomja a bélyegét, ha nem okosan használod!
válasza:12# Nem a telefon irányítja az életét, hanem az anyja. Az egész történetből lejön, ha nem lenne a gyerek, háta közepére púpnak sem hiányzik a mama.
A legjobb tényleg a bölcsi és lehet dolgozni, a férjed is életben marad és a házasságod is.
Várni, mire vársz, hogy helyetted döntsön a mamád az életedről?
válasza: válasza: válasza: válasza:16, mondjuk én szerintem gyereket se vállaltam volna, ha ekkora áldozatot kell elvárni apukától azért, hogy én otthon picibabázhassak.
Kb sose lehet a saját gyerekével, csak ATM lesz az életében.
válasza:Ha az édesanyád KÖZELEBB (nem hozzátok!) költözik, az a gyereknek egyértelműen HASZNOS lesz egész további életében. Neked is - majd ha dolgozol, lesz aki hozza-viszi, ápolja, akihez bemehet az iskolából. El sem tudod képzelni még, milyen sokszor lesz rá szükségetek. Természetesen oda költözik, ahová akar, ahhoz semmi közötök.
Ha túlságosan bele akar szólni a magánéletetekbe, azt nem olyan nagy dolog kiküszöbölni. Felnőtt vagy, meg tudod oldani (ez az előre vetített rettegés érzésem szerint belemagyarázás, gyerekes, beteges, indokolatlan). Úgy tűnik, neked magadnak van lelki problémád, a személyiséged éretlen maradt.
(Nem tudjuk, miféle traumát élhettél meg gyerekként - szerintem túldimenzionálod, hogy talán nem mindenben volt tökéletesen rózsás a családotok. Hidd el, senkié sem az.) Egyébként nagymama korában mindenki sokkal bölcsebb és jobb nevelő, mint annak idején kismamaként lehetett. Örülhetsz, hogy VAN.
FELNŐTT, önálló, családos nő vagy - hagyd már el ezt a butaságot!
Lesz egy segítséged, elérhető közelben, akit úgy veszel igénybe, ahogy akarod. Attól még nem kell beengedni a hálószobádba ...
válasza:Mondjuk elég szomorú, hogy te otthon vagy a "kicsikétekkel", mÍg a férjed szrrá gürizi magát.
Nekem a pfámról lesülne a bőr...
A gyerek mehet bölcsibe, te meg dolgozni, akkor nem unnád halálra magad plusz a férfinek sem kellene kidolgoznia a belét.
Szánalmas, hogy ezt magadtól nem látod be.
Akik a bébiszittert javasolják: ja, a férj melózzon még többet, hogy kifizesse a szittert is.
Hát persze.
válasza:18# "(Nem tudjuk, miféle traumát élhettél meg gyerekként - szerintem túldimenzionálod, hogy talán nem mindenben volt tökéletesen rózsás a családotok. Hidd el, senkié sem az.) Egyébként nagymama korában mindenki sokkal bölcsebb és jobb nevelő, mint annak idején kismamaként lehetett. Örülhetsz, hogy VAN."
Olyan csinos Gázlángokat szórsz a kérdezőre, hogy csuda. Honnan a retkes picsából tudod, hogy túldimenzionálja? Ez a valóság meghamisítása!
Attól, mert másoknak is rossz gyerekkora volt ez egyáltalán nem kissebbíti az ő traumáját. Szóval itt becsúszott egy bagatellizálás. Nem mindenki sokkal bölcsebb, a kor nem egyenes arányban nő a bölcsességgel. Van, aki öreg korára egy megkeseredett vén szipirtyó. Nem, nem biztos, hogy a kérdező örül az anyja közelségének ezt fentebb megfogalmazta, kettős érzései vannak.
Lehet Bihari Vikit hallgatni, a nárci anyukákról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!