Párom anyja első perctől ki nem állhat, viszont amióta eljegyeztük egymást teljesen megbolondult?

Nézd, az ezotériában én is hiszek és szerintem mérgezik gyógyszerrel legtöbb esetben (nem minden esetben) az embereket, csak az agymosás következtében az emberek nem gondolkodnak, hanem az utasítások alapján cselekszenek.

Mindemelett mondom, hogy én abba az őrült családba nem vágynék, hanem menekülnék, mert ennek jóvége aligha lesz!

Miért?

A barátod előbb utóbb belefárad a helyzetbe, ehhez elég ha kicsit hízol, megkopik az újdonság varázsa és máris megkapod, hogy elege van, hogy miattad nem mehet az anyjához, meg lehetnél te is alkalmazkodóbb, megértőbb! Ez rosszul fog esni es jogosan!

A masik meg, ha gyerek születik akkor a masik testvér gyereke lesz a kedvenc.

Úgy néz ki abban a családban a mama személyisègzavaros es ez abban merül ki, hogy kinevez egy fekete bárányt (aki most te vagy) es egy angyalt, aki a testvér párja.

Ebből nagyon nagy szar fog keveredni, azon kapod magad, hogy ártatlan családtagokat gyűlölni fogsz az őrült vénasszony miatt es 10 év múlva olyan leszel mint ő!

Kívánom, hogy találd meg az önbecsülésed és lépj félre, vagy ha nem tudsz egyelőre akkor csak a pasival tartsd a kapcsolatot, ne még keresd a mama kedvét !

Megalázó!

Ja es egyáltalán nem fejlett spirituálisan a nő, ahogy előadja magát! Így nem viselkedik egy angyalokkal beszélő, megvilágosodott ember!

A család vele tart, mert amíg veled packáz, őket békénhagyja!

25 ös voltam

Aki képes az ezotéria (vagy bármi más, pl. vallás, politikai irányultság, st.) miatt ilyen szinten kirekesztő lenni, ott komoly bajok vannak.

De #10-es nagyon jól mondja, az én anyám is súlyos mentális problémákkal küzd, és ő is időről időre az ezotériához fordul. Gyerekkori bántalmazás, alkoholista apa, a szüleim házassága egy roncs, egész életében depresszióval és szorongással küzdött, anyám egész életében azt kapta mindenhonnan (az apjától élete meghatározó gyerekkori éveiben, illetve az én apámtól immár kb. 30 éve folyamatosan), hogy semmire nem képes önállóan, ami bár egyáltalán nem igaz, amit bizonyított is, de mégis ezt hiszi magáról, és élete 90%-át így is éli le - tehetetlenül érezve magát, és egyúttal tétlenségben, ami lássuk be, kényelmes, mert mindig van, aki segítsen neki.

Anyám csak az egyik típus, de vannak hasonló közös pontok más "ezotériás mamik" között, akiket még ismerek volt osztálytársaim révén, meg innen-onnan. A legfőbb közös pont, hogy minden jót és rosszat ezotériás jelenségeknek/lényeknek/rontásoknak/áldásoknak/stb.-nek köszönhet az ember, és semmit sem önmaga erejének/hibájának (semmi sem a te érdemed, és ha rossz történik veled, arról sem te tehetsz).

Tudom, hogy ezzel darázsfészekbe tenyerelek, de ez hasonló a vakbuzgó keresztény istenhithez, miszerint a) előre el van rendelve a sorsunk, vagy b) ha nincs, akkor is mindent Istennek köszönhetünk, és minden rosszról a Sátán tehet (eléggé sarkított megfogalmazással, de az analógia nagyjából stimmel).

Kérdező, én a helyedben örülnék, hogy az anyósod nem tart ott, hogy a nyakatokra jár csesztetni titeket. Ha lehet, minél jobban távolodj el tőle, és próbáld a kedvesedet is erre sarkallni - hiába az anyja, ebből jó anyós-meny és anya-fia kapcsolat sosem lehet.