A szüleim miért nem támogatnak? Miért nem hagyják hogy teljesítsem az álmomat?

Tényleg csak mostanában találhattad ki ezt az egészet, mert különben nem közgázra, hanem drámatagozatos középsuliba kéne járnod. Szavalóversenyeken kellene brillíroznod, énektanárhoz járni, nem tudom ahol laksz van-e színház, de ha van, akkor ott lehetőséget szerezni, hogy statisztálhass akármilyen darabokban...stb.

Szüleid ezért nem vehetnek komolyan, mert nem bizonyítottál még semmit, hogy tényleg ebben az irányban szeretnél továbblépni. Azért ha lehet ne a színművészetire add be csak jövőre, mindenképp találj ki egy másik szakmát, amit szeretnél, mert ez a színészet dolog sajnos sokaknak nem sikerül. Aztán ha jelentkezel egy valamilyen fősulira, mellette is simán képezheted magadat, vagy járhatsz a Gór Nagy Mária tanodába, vagy hasonló helyre, de ezek már pénzesek, csak ha nagyon jó valaki, akkor ösztöndíjas. A lényeg, hogy tegyél lépéseket az álmod megvalósítása érdekében, de nem éld bele magadat annyira, hogy mindenáron csak ezt akarod, nehogy aztán csalódás legyen a vége.

L/32 egy színházból

szia!

keress egy színjátszó kört,és kezdj el oda járni. ott rájössz,valóban oda való vagy e. ráadásul a szülid si láthatják komolyan gondolod a dolgot,ha van előadás látják majd milyen tehetséges vagy stb

abba azért gondolj bele,h az elég kemémy pálya,össze-visza fogsz élni,munka vagy van vagy nincs stb

nekem is ijenek voltak a szüleim a nővéremmel szenben csak annyi különbséggel h ő restaurátor szakra készül.

szüleink eleinte ellene voltak mert NEM LÁTTAK BENNE MEGÉLHETÉSI LEHETŐSÉGET.

Én azért kicsit megértem a szüleidet is.

Szerintem attól félnek, hogy egy ilyen szakmával nem lehet boldogulni. Igaz, hogy mostanában mindennel nehéz, de színészi, művészeti pályával még jobban.

Egy ilyen szakmában előfordul, hogy felkapják az embert, aztán a süllyesztőbe kerül.

Olyan mint egy sportoló. Amit a legtöbb szülő nem engedne a gyerekének, hogy csakis arra tegye fel az életét, mert az nagyon veszélyes.

Szerintem próbálj meg több lábon állni. Pl. végezd el azt a közgazdaságit, utána már mondhatod a szüleidnek, hogy ha a színészet befuccsol azzal fogsz foglalkozni.

VAgy ha az annyira nem érdekel végezz el valami iparművészetet, vagy mindeggy, csak olyat, amihez vissza lehet térni, ha a színészet befuccsol.

Akkor a szüleid is megértőbbek lennének szerintem.

Mellette el tudsz járni diákszínjátszó körre, meg ilyesmire.

A színészek közül is soknak van civil szakmálya.

Ezenkívül nem csak színművészeti iskolásokból lett színész.

Szóval a lényeg, hogy ne tegyél fel mindent erre az egy lapra.

Nem akarlak kiábrándítani, de a szüleidnek adok igazat. A színészi pálya csak annak ajánlatos, akinek olyan a családi háttere, vagy a szülei/rokona elismert színész, vagy nagyon jól szituált, elit kapcsolatokkal. A színészképzők 99%-a mind kamus, beszedik a nagy pénzt (Teatrum, Théba, Goór -nagy, Shakespeare), de munkát nem adnak. Tévhit, hogy aki tehetséges, az be fog futni. A Színművészeti Egyetemre ezren felüli a jelentkezés, és csak 20-30-at vesznek fel, protekciósokból válogatnak. Megértem a problémádat: valóban nagyon nehéz művészi beállítottsággal élni, a mai Magyarország nem tolerálja a művészeket. Ha mindenképpen kitartasz az elképzelésed mellett, próbálj bejutni egy színház stúdiójába, pl. Nemzeti Magyar Színiakadémia - mert itt olcsóbb a tandíj, és ha felfigyelnek rád, kaphatsz munkalehetőséget az anyaszínházban (1:1000 az arány.) De mindenképpen legyen más piacképes szakmád, mert muszáj valamiből megélni - álomvilágból nem lehet pénzhez jutni, bármennyire is fáj! Hobby-ból is lehet színészkedni, számtalan amatőr társulat létezik, érdemes ilyenhez csatlakozni.

Lehet, nem ilyen válaszra számítottál - de akarom, hogy tudd, mi vár rád - minden esetre sok sikert kívánok neked!:)

A szülők hozzáállásával van a baj sajnos...:(

Nekem az a véleményem, hogy hagyni kell a gyereket azt csinálni amit szeretne..és idővel úgyis ki fog alakulni az életében az az ösvény amin járni fog.

például Anyum sohasem szól bele, hogy miket csináltam/csinálok, pedig elég sok dologba belekezdtem. például rajzolás, festés, aquarell, pasztell, számítógép, súlyzós edzés, kaktusz gyűjtés, gombák...és ami tetszett, ami ment, az határozza meg jelentősen a mai napjaimat is. Nem lettem híres kaktuszgyűjtő, de azért van 10-20 szép kaktim amiket örömmel gondozgatok..gombatenyészetem sem lett, de sokat tanultam az erdei és a termesztett gombákkal kapcsolatban. profi testépítő sem lettem, de építettem egy házi kondigépet amin jókat tudok edzeni. nálam a rajzolás meg a festés lett meghatározó, elég sok fényképszerű portrét vesznek tőlem, és airbrush-al is már nem egy autót megfestettem. És ezt szeretem is csinálni. :) Az egészben a lényeg, hogy amíg ezekkel foglalkoztam mások buliztak, meg ittak, meg drogoztak stb.. a szüleid örülhetnének, hogy neked van legalább célod az életben (sok mai fiatalnak még céljai sincsenek.....csak a buli a fontos...)

Szóval ha kiskoromban engem is kényszerítettek volna például, hogy legyek táncos, vagy orvos..vagy mit tudom én..akkor most tuti nem érezném jól magam, és nincs annál rosszabb ha valakinek azt kell csinálnia/dolgoznia amit nem is szeret csinálni.

Idővel lehet, hogy gyengül ez az elhatározásod, de lehet, hogy nem. Ahogy múlnak az évek, és komolyodsz, útközben ki fog alakulni az az ösvény amin járnod kell. Csak nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak. Bár ez nem minden esetben igaz, azért a szülőknek figyelniük kell arra, nehogy a gyerek nagy hülyeséget csináljon, de ez a te esetedben szerintem nem hülyeség.

A szülőknek meg amúgy szerintem nem az a dolga, hogy kinevessék a gyereküket, hanem, hogy támogassák. Még ha nem is értenek veled egyet, még akkor sem kéne kinevetni.

Lehet meg kéne mutatnod az itteni hozzászólásokat a szüleidnek, hogy másoknak mi a véleménye ezekről a dolgokról. Lehet ők csak nagyon védeni próbálnak téged, mert sokszor lehet azt hallani, hogy nem olyan egyszerű a színészi élet, mint amilyennek tűnik. Szóval őket sem lehet így látatlanban "elítélni".

Erősnek kell lenned, és kitartani a céljaid mellett! Ha meg majd jön másik "hóbort", az sem baj, hiszen így formálódik minden ember személyisége. :)

Sok sikert! :)