Hazugságvizsgáló a házasságban? Egyet lehet ezzel érteni? Vagy alanyi jog a hazugság joga?

"Meddig, hányszor? Amíg tönkre nem megy bele? Tényleg megéri?"

Ha szeretek valakit, nem vizsgálom, mi éri meg, és mi nem. A szeretet érzelem, így mentes az érdekektől. Már miért mennék tönkre bele? Attól még, hogy ő nem szeret, nem vagyok rosszabb ember, vagy kevesebb. Attól még, hogy megcsal, nem feltétlenül bennem van a hiba. De ha szeretem, nem akarom megváltoztatni, és megbocsátom a hibát, amit elkövetett. Egészséges önértékelésű ember nem a másik érzelmeitől függ, de attól még szerethet. És nem egy napra szól, amit írtam, egy mondás volt. Inkább egy napot oroszlánként, mint egy évet nyúlként.

"De ennek szerintem ennek nem az a módja, hogy tűröd, hogy csaljon és alázzon, hanem az a módja, hogy elengeded, hogy azzal éljen, akit szeret."

Először is: nem tartom megalázónak a megcsalást. Nem érzem, hogy az én hiányosságom miatt lépne félre, ezért. Másodszor: ha el akar menni, elmehet. Az ajtó mindig nyitva áll. Azzal, hogy szeretem, még nem láncolom magamhoz.

A bizalmat szerintem sem megszerezni kell. Ha más bántott, akinek nem bocsátottál meg, másban ne bízz, így gondolom.

Valóban nem a kapcsolat elejéről beszélgettünk. De ki kell emelnem, hogy én a döntést, miszerint akarok-e vele élni, vagy sem, csupán ahhoz a feltételhez kötöm, (és a feltétel az én oldalamon áll fenn) hogy szeretem-e. Ha nem, akkor nem vállalom. Ha igen, akkor nincs további feltétel. Egy sem.

Viszont nem állítom, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk beleszeretek valakibe. Nem hiszek a "szerelem első látásra" című zagyvaságokban. Az ugyanis a feromonokról szól.

De tisztázzunk még valamit, mert úgy látom, nem mindenki tudja.

ÖNÉRTÉKELÉS: önmagad értéke a saját szemedben. Nem másokéban.

Másoknak megfelelni és az alapján értékelni magad: megfelelési kényszer. Ez pont az alacsony önértékeléssel szokott együtt járni. Nem a magassal.

*aki szerelmes félve fogalmaz

Aki bizonytalan a saját és/vagy a társa érzéseiben, vagy a kapcsolata jövőjében, az a szerelmes fogalmaz félve. Ez a kapcsolat elején teljesen normális. Házasságban nem az (ha hozzámész valakihez, biztosnak kell lenned magadban és benne is), de ettől még lehetek szerelmes a férjembe.

20,32-es egy csomó jó dolgot írt, sokmindennel egyetértek.

Csak egy nagy különség van köztünk, azt hiszem: én nem tudok (tudnék) szeretni egy erőszakos és/vagy hűtlen embert.

9:34

egy házasságban sem lehet biztos az ember a másik érzéseiben szerintem.

hát nem szép dolog azért, mert adunk valamit a páromban ezzel lelkiismeret furdalást ébreszteni

és ezt gyakorolja most és mindig rajtam a párom

ad valamit, utána meg rámolvassa, hogy a pénze kell

tudom lelkiszinten is lehet értelmezni és most az anyagi oldalát néztem

aminek eredményeképpen és másik pasi után nézek.