Apam elment itthonrol ugye nem csinal semmi bajt majd?

A szüleim elég sokat veszekedtek gyerekkoromban, csak ott anyám volt az aki többször elment utána otthonról. Egyszer nagyon megijesztett bebennünket, órákig nem jött haza. Bekopogtam minden ismerőshöz, rokonhoz, nem ment-e hozzájuk éjszakára. Éjfél után két órával ért haza, azt mondta, mikor meglátta milyen állapotban vagyok, elhatározta, hogy többet ilyet nem csinál. Azt mondta, a temetőben volt, az anyja sírjánál....

Nem ment el pasizni. Nem ő szokta kezdeni a veszekedést, és nem ő hagyta ott a családot pár hónapra a szeretője végett...

Énvelem egyszer olyan fordult elő, hogy nem közvetlen veszekedés után, de még bennem volt az indulat késő este, amikor elmentem az autóval. Feleségem már lefeküdt, szépen kiraktam a kocsiból az előszobába a két gyerekülést, hogy feltűnjön neki, hogy az autóhoz mentem. Aztán be az autóba. És érdekes módon, ott le is higgadtam, még csak gyorsan sem mentem, nehogy egy rendőr elvegye a jogsimat. Szóval az életösztön mellett még a jogsi-megtartási ösztön is bennem volt, akármilyen indulatos voltam. :-) Elmentem egy hosszú úton, ahol még sosem jártam, de mindig kíváncsi voltam, mi van arrafelé. Kb. egy órán át autóztam, aztán hazaértem, az üléseket szépen visszaraktam és bejártam a garázsba. A feleségem fel sem ébredt közben, így nem is aggódott értem. A gyerekek sem. És akkor már nem is voltam feszült.

Szerintem nőzik apukád, ti meg aggódtok. Így lépett olajra nagy felsértődötten

Majd hazajön olyan fel 12 fele, rogyadozó térdekkel, piros szemekkel, de persze a sírástól