Vannak akik elmenekültek otthonról? Elmeséled, hogy milyen körülmények kényszerítettek, hogy meglépd ezt a lépést, s végül jó vagy rossz döntésnek bizonyult-e.?

Toxikus, OCD-s, passzív-agresszív anyuka, megalkuvó apuka.

Szar gyerekkor, valamin mindig ment a hiszti, mert anyámnak minden baj volt, de a mártírkodást azt nagyon élte.

Vagy kiabált velünk vagy napokon át csenddel vert - aztán feltámadt a lelkiismerete, akkor meg elhalmozott (hamis) szeretettel - ez tartott max 2-3 napig, majd ismét jött az ordítás a semmiért.

Vagyis mindenért.

OCD - ha csíkos maradt pl az ablak egy helyen pucolás után, az egész házban újra meg kellett mindet pucolni, az alsógatyákat vasaltatta, kétnaponta felmosás, porszívózás...

Mindegy, 21 voltam, mire összegyűjtöttem elég pénzt, hogy lakótársakhoz összecuccoljak, ennek tizennégy éve, azóta nem mentem haza.

Pszichológushoz járok, étkezési zavarom lett, önbizalomhiány, meg egy csomó probléma, anyám viselkedése miatt.

Engem anyám lelkileg bántott

kb 12 éves koromtól.

Meg különböztetett a húgomtól

akit mindig jobban szeretett

mert az szerinte hűséges volt

hozzá, és nem ment el apánkkal.

Folyton kiabált velem szavakkal

sértegetett. Volt hogy enni

sem kaptam. Aztán miután

apánk meghalt, a mamámmal

kezdte el ugyanezt.

Hogy én " szóba álltam

az ellenségével."

23 éves koromban

menekültem el a párommal

aki konkrétan meg szöktetett

mert már nem lehetett bírni

azt a lelki terrort amit kaptam.

Mindenbe bele szóltak, nem

fogadták el hogy szakítottam

az előző barátommal, és azt akarták hogy vissza költözzem

hozzájuk vele.

Azóta nem tartja velem

A kapcsolatot az anyám

én sem vele, a húgommal

csak néha beszélek.

Szerintem nagyon jó

döntés volt azóta sokkal

jobban vagyok meg nyugodtabb is.