Volt már, és hogy kezelted, ha a testvéred megette a kajádat, pl. a pudingodat, amire egész nap vágytál, hogy de jó lesz?

Nekem a nővérem volt már gyerekként is olyan, hogy amíg édességet látott, addig evett. Hárman vagyunk testvérek, anyukánk mindig úgy hozta az édességet, hogy azt három felé kell elosztani, meg napi egy adag jár, ha megeszi valaki a következő napi adagját, akkor azon a napon nem kap. A nővérem valóban el is osztotta az édességet, de rendszeresen megevett 2-3 napi adagot, nem tudta beosztani. Ha véletlen aznap nem ettük meg az öcsémmel a csokiadagunkat, az másnapra eltünt, mondván úgysem ettük még, a nővérem néhány óránál tovább nem bírta ki, ha édességet látott, hogy ne egye meg (sőt tegnap is megevett vagy 3 nagy tábla csokit, meg 3 zacskó gumicukrot, a 2 liter kólája mellé, pedig már elmúlt 25 éves...).

A legrosszabbul az érintett, hogy nem egyszer volt, hogy ő valamiért nem ment suliba, amikor mi igen, olyankor pedig mindig reggel bontotta fel a csokit. Reggel mi indultunk, nem ettük meg, ott maradt a hűtőben. Eltelt 6-8 óra mire hazaértünk és nagyon ritkán találtuk meg a csokiadagunkat, a nővérem kifogása meg annyi volt, hogy nem ettük meg időben...

Anyukánk megoldása erre az lett, hogy próbáljuk olyan helyre rakni az édességet, amit nem akarunk, hogy megegyen, ahol nem találja azt meg, ez pedig egészen rutinná vált. A mai napig, ha valami édességem van, azt eldugom előle, mert ha megtalálja biztos, hogy nem fogja nélküle kibírni. Nem egyszer még a születésnapomra, illetve ajándékba kapott csokimat is kérdés nélkül elosztotta, csak hogy ő kapjon belőle, aztán volt olyan, hogy nem ettem meg azonnal, ha nem is ette meg mindet, de minimum kevesebb várt, mint amit ott hagytam.

Nem az a baj hogy megeszi, hanem hogy én ételérzékeny vagyok, ő nem, szóval ő választhat 4 másik joghurt közül, de neki persze hogy a növényi tejből készült kell.

Többször kértük, hogy ne, mert vele ellentétben nekem rhadtul nem mindegy, mit eszek, de szrik rá.

Azért ennyi figyelmességet elvárhatnánk egymástól, de nem. Neki ez valamiért fáj.

33-as, az a vicces, hogy a gluténmentes pékáruk a legtöbb esetben nem is finomak :D Tudom, mert én is az vagyok, és az előre csomagolt dolgok: "meh". Inkább sütök magamnak, az olcsóbb és finom.

Szval arra rájárni, mikor egy friss zsemle ezerszer jobb.

34! 33 vagyok.

Tudom :/ De a férjemnek bejön, valamiért ezt a tipikus tartósítószer ízt is szereti benne. Azóta amúgy megtalálta más előre csomagolt dologban az ízvilágot 😂

Sütni én is próbálkozok, de hát nem az én asztalom.