Demenciás a nagymamám és egész nap szinte elmegy arra, hogy "mászkálni kell" utána, körülötte kell lenni, stb. Ez nagyon hátráltat a tanulásba, és idén érettségizek. Mit tegyek? Édesanyám, édesapám nem törődik ezzel.

Elsősorban a szüleidnek kellene ezzel törődni, te is besegíthetnél persze, de az nincs rendben, hogy ez teljesen rád hárul.

A kaput be kellene zárni, hogy el ne kóboroljon. Úgy kellene kialakítani a környezetet- mint a kisgyereknél- hogy ne tudjon magában, vagy másban kárt tenni, akkor nem kellene folyamatosan mászkálni utána.

Beszélj erről a szüleiddel, ez tkp ő dolguk lenne, és neked most a tanulás a fontosabb.

Háziápolást kell kérni arra az időszakra amikor csak te vagy otthon és tanulnál, már ha otthonba nem szeretnék tenni szüleid, esetleg nincs rá pénz (mert ált. több millió ilyen helyekre a belépő) mást nem lehet tenni, de ezt szüleidnek kellene tudni felmérni, hogy tanulásra kell fordítanod az időt. Merem feltételezni tudják ők is mennyi gonddal jár a nagyi, hisz Ők is otthon vannak vele néha. Ezt meg kell érteniük, hogy te nem bukhatod a jövődet azon, hogy a nagyi demens és ennek okán nem tudsz tanulni, mert zavar a tanulásban. Alapesetben (ilyen felállásban) a gyermek feladata a szülőről gondoskodni, nem az unoka feladata a nagyszülőről való gondoskodás! Ez nem a te ügyed volna, ha valamelyik szülőd időskorára szintén demens lesz az lesz majd a te ügyed! Elképesztő milyen emberek vannak... más meg azt se tudja hová vigye, mit csináljon mit ne csináljon a gyermekével, hogy tanuljon, hogy olyan tudást szerezzen amiből jól tud majd megélni, amivel jól tud majd boldogulni az életben.

Demens betegek idősek otthonában sajnos pillanatok alatt totálisan leépülnek, szóval azt megértem, ha már csak azért sem szeretnék ezt szüleid, de attól még nem háríthatják rád ezt, akkor sem, ha az csak pár óra délután, mert a tanulás rovására ez nem mehet, mivel azon áll vagy bukik a jövőd, az egész életed. Az övék már megvan, olyan amilyen, a tiéd most épül!

Demens a helyes kifejezés. A demencia a betegség, a demenciában szenvedő beteg demens, nem demenciás.

[link]

csak olyat kell venni amit rögzíteni lehet a ruháira vagy valamire amit mindig nála van. Bár szerintem a legjobb egy fix karkötő amit nem tud leszedni, és még rá gravírozni egy telo számot, címet.

Tudom nem túl emberbarát, de csak addig állítja ezt mindenki, amíg egyik hozzá tartozója nem kószál el egy hálóingben télen az éjszaka közepén! Aztán meg a fél falu keresi egész éjjel, és ha szerencséje van nem fagy meg... mi sok éve még megtaláltuk a hátárba egy bokor tövében, de addigra már alig élt, mert szinte teljesen kihűlt. Ekkor még okos telok sem voltak.

Nem foglalkoznék vele, mert nem az én dolgom.

Csináltam, tudom, milyen, ezért írom azt, amit.

Tönkrementem benne, majdnem buktam érettségi évében, mert tanulás helyett mamámra kellett vigyázni, éjszaka meg őrjöngött, szökött, stb.

Akkor megfogadtam, hogy ezt én senkivel soha többé.