Az mennyire számít csicskáztatásnak ha a szülő a gyereke kezébe adja a kettő táskáját hogy vigye és hárman vannak?

Magadtól kérned elkérned, hogy viheted-e. A gyerek segítsen a szüleinek, akárhány éves.

És miért az idős apád vagy főleg anyád vigye, ha neked is rossz? Meg tudnád mondani?

Milyen szinten kell elkényeztetettnek lenni ahhoz, hogy 2 táskában csicskáztatást lásson a h@lyegyerek?

Kedves szüleidnek vissza fog ütni a nevelése, ez már most látszik. Majd az is csicskáztatás lesz, ha annak idején egy pohár vizet kell adnod nekik.

Annyira no comment, hogyha lenne komment, kitiltanának még a bolygóról is. Minősíthetetlen.

Azt nem írtad le, te nagyokos, hogy az a szülő mit csinál a két kezével!

Fog másik két szatyrot?

Nyitja-zárja a garázsajtót, lépcsőházajtót, kertajtót, lakásajtót?

Tartja kettőtök fölött az esernyőt?

Netán a botjára, járókeretére támaszkodik, mert már olyan nehezen jár?

Esetleg a buszbérletét halássza elő a táskájából, mert nemsokára buszra fogtok szállni és fel kell mutatni?

Kötve hiszem, hogy csak lóbálja maga mellett az üres kezeit egy egészséges felnőtt, mikor a gyereke két táskát cipel mellette.

Azért álljon meg a menet! A gyerek az nem hordár, sem nem szolga!

11. "Idős apád"?? Szerinted hány éves lehet az apja? A kérdező vélhetőleg fiatal. Én közel az 50-hez sosem halok bele abba, ha cipelni kell.

Egyébként én is utáltam, amikor a piti kis ügyeikben engem csicskáztattak a családban. Például vigyem oda a cigit, hamutálat, mert aztán a pofámba akarják fújni a füstöt. Akkor nem mertem nemet mondani sajnos, amit ma már bánok. (Egyébként mindig is dohányzásellenes voltam, még csak nem is nevezhető "segítségnek", hogy a cigit vitették oda maguknak.)

Feltételezem, a kérdező nem kap elég szeretetet a szüleitől. Ha így lenne, nem nehezményezné, hogy vele végeztetnek dolgokat. Bár nem hiszem, hogy a válaszolók erre képesek lennének gondolni.

Mi úgy voltunk nevelve annak idején, hogy amikor a szüleink hazaértek, kimentünk, és megkérdeztük, hogy kell-e segíteni bepakolni. Ha igen, akkor nekiálltunk, és "cipeltük" befelé a cuccokat. Természetes dolog volt.

*... de neked köszönhetően, kérdező, megvilágosodtam, tehát nekem sanyarú gyerekkorom volt, csicskáztattak folyamatosan, most akkor visszamenőleg is elkeseredek és felháborodok! Mit gondolsz, kérjek kártérítést is, vagy elég, ha bocsánatkérést követelek? *IRÓNIA OFF*

Anya vagyok, kamasz fiút nevelgetek.

Kapaszkodj meg drága kérdező: mostanában már az a gyakoribb, hogy ő cipel többet, fordul kétszer, emel meg nehezebb tárgyakat.

Ő sportoló és fiatal, én egy negyvenes, nála már gyengébb fizikumú nő vagyok és ráadásul még úgy is neveltem, hogy most már abban a felelős életkorban van, hogy nem nézzük el, ha kicsike gyerek, idős vagy mozgáskorlátozott-beteg ember cipekszik, de még azt sem, ha nő vagy az édesanyja.

A jelenséget jólneveltségnek, udvariasságnak, előzékenységnek hívják.

Én büszke vagyok rá, a covid idején még kisebb volt, de akkor szoktattam ré igazán, hogy ugyan hozzunk a szomszéd öreg néninek is egy tejet meg egy újságot, csengessen be vagy kopogjon be, hogy kell-e segíteni valamit.

Ugyanígy nem gondolom csicskáztatásnak, hogy ma is a vásárlásunk 85-90%-át ő cipelte be a kocsiból a konyhába.

Nekem ez igenis segítség, én elpakolom, már be tudjuk osztani a munkát ilyen módon is, igenis része a háztartásnak, vegye ki a részét.

(Egyébként aktuálisan fáj is a vállam, de enélkül is rosszul esne, ha egy sportoló, erős fiatal férfi elnézné, hogy egy negyvenes nő húz-nyúz valamit…)

Nem tudom, hány éves vagy kérdező, de a szüleid tiszteltetem és üzenem: kicsit elszúrtak valamit a nevelésedben, de még nem késő, 14-15 felett kis belátással te magad is kis lépésekben korrigálhatod.