Akik szegényebb körülmények között kellett felnőjjetek, milyen nehézségeken mentetek keresztül? Milyen hatàsa van a jelenlegi életetekre? Ha van.

Nem lett volna olyan vészes, ha nem lett volna nagy a kontraszt. Például én szívesen mentem kirándulni a környékre, de a barátnőim és barátok akkori párom mindig fizetős programokra mentek, párom persze néha meghívott pizzára. Szerettem a szendvicset amit vittem, de még ha más szegényebbekkel voltam is, ők is panaszkodtak hogy nem ülhetnek be hambizni se, és aztán beültek, még ha utána elfogyott is a pénzük. Ha bementünk boltba közösen kiránduláson ahol mindenki jól élt, én egyszerű de finom kaját vettem volna, pl zöldség gyümölcs kenyér tejtermék, mások meg ilyen olyan desszertek kekszek szalámik és aztán osszuk el. Persze én nem tudtam ezt megtenni, meg kellett nekik mondanom hogy nem tudom azt befizetni, és így én külön vettem amire tellett. Nagyon sok olyan programot ki tudtam volna találni amihez nem kell pénz, de mások mindig igényelték a pénzköltést. Nyilván ez nagyon sok stresszt okozott, hogy már megint mit mondjak. Amúgy nem éreztem nyomorgásnak az életemet, csak nem volt benne ez a luxus, amit mások igényeltek.

2. válaszolóval maximálisan egyetértek. Zavart, hogy nincs pénzünk, hogy nem csinálhattam sok mindent, amit a többiek, mert fizetős volt, meg hasonlók. De ami jobban zavart, az a felfogás volt, hogy bármi ami nem létszükség, az "minek", meg úgysem telik rá. Persze piára telt. Az egészségügyi dolgok elhanyagolására a mai napig haraggal gondolok vissza, amennyit apám naponta elivott, abból simán vehettek volna nekem egy fogkefét meg fogkrémet és nem rohadt volna ki az összes tejfogam. Az is rossz volt, hogy a hobbit, sportot valami felesleges luxusnak élte meg anyám, titokban jártam edzeni amit a suli alapítványa fedezett, szóval neki nem került pénzbe. Nem jött el a fellépésekre, versenyekre, nehogy azt higgyem, hogy majd ezzel foglalkozhatok a jövőben, ha bármi olyanban értem el sikert, ami nem tanulás volt, azért kifejezetten haragudott pedig kitűnő tanuló voltam és tanulmányi versenyekre is jártam. Örült volna, hogy van erre lehetőség, ha nekik nem volt annyi eszük, hogy ne a semmire csináljanak gyereket.