Hogyan kellene ezt csináljam,hogy az unokám se sérüljön,és segíteni is tudjak rajta?

Az unokám 30 éves fiatal nő. Összeállt egy nála 3 évvel idősebb férfival, aki semmire sem való, és fejlődésre is képtelen. Az unokám meg volt őrülve,hogy össze akar vele költözni, de nem jól sült el a dolog. Most 3-4 naponta, nincs olyan telefon beszélgetésünk,hogy ne panaszkodna az anyósára vagy a barátjára sírva. Nem akarom őt húzni ellenük, ezért meg szoktam hallgatni,de nem űzök,fűzök hozzá semmit. Viszont, szombaton voltak itt látogatóba,és az unokám teljesen megváltozott a rossz irányba. Itthon igazán pedáns, szorgalmas nő volt, mindig adott az öltözetére, megjelenésére. Most viszont koszosan jött, hízott is rengeteget, és az arca sem volt olyan szép sima mint amikor még itthon volt velünk. A körme tövig van rágva, rossz ránézni. Látszik rajta,hogy ideges, a mozdulatai is erről árulkodnak. A fiúról,és a szüleiről tudni kell (képeken láttuk a házukat is), hogy nagyon igénytelen,trehány semmihez nem értő emberek. A fiúnak az unokánk az első barátnője. A telefonból megtudtuk azt is,hogy nincs olyan nap,hogy ne veszekednének valamin. A kérdésem az lenne, szerintetek is azt kellene tegyem,hogy megmondom neki,hogy ez így nem mehet tovább és költözzön haza hozzánk? Nem akarom, hogy lesüllyedjen az ő szintjükre. Nem azért,mert különbnek tartjuk magunkat bárkinél, de amit láttam, épp elég ok volt arra,hogy megszólaljon bennem a vészharang. Mi neveltük fel az unokát,nem akarjuk,hogy egy link alak miatt tönkremenjen idegileg és mindenhogyan. A fiatalember nem segít neki semmit, mivel nem is ért semmihez,tanulni dolgokat egyáltalán nem is hajlandó. Az unokánk,ha sejtésem nem csal, azért ment el, mert itthon már "túl szigorúnak" érezte a mi értékrendünket ,és ki akart innen törni. Viszont, azt hiszem,hogy rosszabb helyre került, mint ahol volt,vagy is, amit rossznak értékelt. Mit mondjak neki?