Hogyan tudna több generáció, több család is veszekedés nélkül együtt élni?
Én lassan kezdek kikészülni. A férjemmel, három gyermekünkkel, édesapámmal és az új párjával valamint 2 gyermekükkel élünk együtt. Egyikük a féltesóm, a másik a hölgy előző kapcsolából született.
Nagy a ház, el is férünk, de mégis folyamatosak a veszekedések, főleg édesapám párja robbantja ki ezeket. Mindenbe beleköt, miért akkor, miért ott, miért úgy... Egyszerűen borzasztó. Szombaton abba kötött bele, hogy miért vannak mindenhol képkártyák kirakva, pedig mikor megismerkedtek édesapámmal, már akkor is tudta, hogy van egy súlyosabban érintett auti fiunk.
Édesapám és a férjem is sokat dolgozik, így ők a javából kimaradnak, cserebe jut nekik a folyamatosan puskaporos hangulat.
Fogalmam sincs, hogyan csináljak azok, akik együtt élnek és mégsem mennek egymás idegeire!
Takarítanám ki a saját házamból, az élősködő, elégedetlenkedő, kavaró nőt apáddal, féltestvérrel együtt.
Ennyi.
Szerintem a nő az elüldözésedre hajt.
Tudja egyáltalán, hogy még apád is csak szívességből van ott és az a ház, a teljes egészében a tied?
Súrlódások óhatatlanul vannak, de ahol ezek elviselhető szinten belül maradnak, ott szerintem mindegyik fél kompromisszumkész vagy van, aki békítő szerepben van. A másik lehetőség a nagyon durva alá-fölérendeltség, ahol az egyik fél nem mer szólni. Sokat segít, ha megvan mindenkinek a maga "felségterülete". A férjeméknél (3 szoba, 3 nemzedék) ez úgy nézett ki, hogy a nagymamának megvolt a konyhában a saját szekrénye, hűtője és elég sokat volt a hétvégi házukban. Anyósom (a meny) sem az a balhés típus. Nálunk több generációs a ház, szóval külön lakás, közös kert. A nagymamámmal elég kemény volt anyukámnak együtt élnie, de amíg élt nagyapám, ő sokat tompított ezen. Most a férjem és az apám között anyám és én próbáljuk simítani az nézeteltéréseket. A nézeteltérések egy része valószínűleg abból adódik, hogy a férjemet frusztrálja, hogy ebben a házban nem tulajdonos, nagyobb - főleg kerti - átalakításoknál azért illik kompromisszumot keresni. Ez egyfelől érthető, másfelől sokszor én sem értek egyet azzal, amit csinálna (kicsit önfejű :)), szóval ha külön élnénk, akkor is lenne konfliktus, csak kevésbé lenne frusztrált. A férjemmel egyébként mindketten pozitívnak éltük meg gyerekként, hogy a nagyszülő(k)kel laktunk együtt, de az összeköltözésünk előtt is tisztában voltunk vele, hogy ez sok kompromisszummal jár, de egyelőre több a pozitívum.
Apád párjánál jó lenne tudni, hogy mi van a kötözködés mögött. Frusztrált, hogy ő tulajdonképpen idegen a házban és így jön ki, az elüldözésetekre hajt vagy csak simán balhés természetű. Első esetben talán segít, ha jobban fel van osztva, melyik terület "kié" és akkor ő is szabadok kapirgálhat a saját dombján. Pontosabban az apáddal közös dombján. Apádnak meg lehet, hogy kényelmesebb kimaradni a cicaharcból, de ha hosszú távon jót akar, meg kellene ezt beszélnie mindkettőtökkel, mielőtt robbanna. Nem kell senkinek az oldalára sem állnia!
Apukádnak szépen megmagyarázod, hogy a néne puncija nincs aranyból, találhat normális gyerekmentes nőt. És hopp, máris lehetséges az együttélés.
Mondaná ezt egy olyan nő aki a gyerekszobájába potyogtatott és az aranyszerszám férjecskéjét is oda telepítette.
36
Mi az, hogy a gyerekszobájába potyogtatott??
Az a ház a kérdezőé, akkor vágja ki a saját apját is, amikor akarja. Ő pont hogy OTTHON van.
"Nem szülök addig míg felelősségteljes felnőtt emberként nem tudok saját otthont biztosítani a családomnak."
De ezt a mondatot ugye apuka feleségének szántad, nem a kérdezőnek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!