Aggódom a barátnőmért. Vajon beszélnem kellene a szüleivel?
Lehet rossz kategória, de leginkább szülők válasza érdekelne, hogy ők mit szólnának, ha gyerekük egy barátnője ilyen dologgal keresné fel. Egy olyan lányról van szó, aki alapból is picit elvont, de egyébként nem problémás szerintem. Az utóbbi időben nagyon sokat beszél az öngyilkosságról/gyilkosságról. Néha a semmiből szóba hozza a dolgot, tegnap pl.olyat mondott, hogy benne sokszor annyi harag van, hogy szerinte képes lenne ölni. Ma pedig megkérdezte, hogy kedvelném akkor is, ha hatalmas bűnt követne el? Egész délután ezen agyaltam és rájöttem, hogy kb.egy hónapja más témája sincs. Eleinte az öngyilkosságról beszélt sokat, de nem azt, hogy Ő az lenne csak így általánosságban, hogy milyen lehet, mennyi lelkierő kell hozzá stb. Aztán nem tudom pontosan mikor, de az utóbbi napokban már a gyilkosságról beszél inkább.
Számomra eleinte ez nem volt fura, mert mindketten szeretjük a sorozatgyilkosos sorikat, régen is sokat beszélgettünk erről meg minden, de mostanában valahogy fura, már nem tartom ezt normálisnak. Próbáltam vele komolyan dumcsizni erről, de nem vett komolyan, elhülyéskedte. Szerintetek szóljak az osztályfőnöknek vagy a szüleinek? Az anyukája itt dolgozik nem messze tőlünk egy patikában, bármikor bemehetek hozzá, de hát azt sem tudom hogyan hozhatnám szóba. Plusz sztem a barátnőm is berágna, hogy a háta mögött kibeszélem vagy hát, igazából elárulom.
Nem félek tőle, nem is gondolom, hogy képes lenne bárkit bántani, de furán viselkedik így lehet jó lenne szólni valakinek. Mit gondoltok jó ötlet bemenni az anyukájához?
Nem tudom, kellene-e, mert én is mondok ilyeneket, amikor épp minden felbsz. Konkrétan minden nap :D, mert olyan szinten kiborító a felettünk élő szomszéd, hogy ki tudnám dobni az ablakon, és akkor legalább nyugtunk lenne.
Szóval az, hogy emlegeti - egy dolog, de az a kérdés inkább, mennyire komolyan, mennyire elhatározott szándékkal.
Mindenki mond ilyeneket és az emberek nagyrésze csak idegességében vagy tehetetlenségében, de esze ágában nincs ölni.
Amúgy az is jó ötlet amit előttem írtak, hogy kikérdezni hogy kire haragszik ennyire. Ha elméletben megölne valakit ki lenne az? De semmifelekeppen se buzdító jellegűen kérdezd. Ez a düh nem jön csakúgy magától. Lehet hogy zaklatják a suliban, amiről az anyja nem tud, vagy otthon van valami probléma és nem lát más kiutat, pedig lenne ha elmondaná mi bántja.
De mint írtad már te is aggódsz, ezért e mellett az anyjának szolni kellene.
Én eléggé iszonyodom a konfliktusoktól. Imádok kézilabdázni. Múltkor volt egy srác, aki folyton beszólogatott játék közben ,hogy nagy a hasam, meg lassú vagyok. Az első gondolatom az volt, hogy nem megyek többet játszani, a második az, hogy megyek, és kidobom az ablakon, aztán, hogy én kiugrom az ablakon. Az, hogy megmondom neki, hogy zavar és megkérem, hogy ne csinálja csak nagyon sokára jutott eszembe, mert a szóbeli vitáktól iszonyodom. Ez nem normális, de így van. Aztán, mivel nagyon szeretem ezt a sportot, nagy nehezen és mivel szerencsém is volt, képes voltam megkérni erre. Ez nagyon nehéz volt számomra, de onnantól szeretem ezt az embert, mert egyrészt jól reagálta le, másrészt abbahagyta a piszkálásomat.
Tehát lehet, hogy ennek a lánynak is nincsenek "pszichés eszközei", ezért gondolkodik ilyen végletekben. Asszertivitásról, konfliktuskezelésről szóló könyvek videók, beszélgetések lehet hogy segítenének.
De lehet más oka is: depresszió, vagy bántalmazták és azt akarja kinyírni, vagy emiatt önmagát...
Ez nagyban függ a szülőtől is. Nálam annak idején hasonló esetben anyám balhézott volna, kétsbeesve, biztos, hogy nem lett volna jó vége, ha lett volna ilyen célom, csak felerősítem.
Apám más, ő megértőbb ilyen helyzetben, amikor volt valami inkább beszélgetésként hozta fel azt a témát, sosem tiltott semmit, csak átbeszéltük miből mi lehet. Ismerni kéne a szülőket.
Ajtóstól nem rontanék a házba, ha kiderül, hogy mondtál valamit oda a bizalom, de ha a szülő alkalmas rá, óvatosan lehet érdekődni, vagy csak mondani, hogy valami furcsa, figyeljenek rá jobban.
Ebben a korban sokan gondolnak sok dolgot, így nincs feltétlenül gáz de jobb foglalkozni vele. Ne feledd, gyerek vagy, neked nem felelősséged a helyzetet megítélni, de ha tudsz segíteni, persze segíts.
Felhívhatsz hivatalos segélyvonalat, akik szakemberek, felvázolhatod a helyzetet, teljesen névtelenül, és ők többet tudnak mondani, mint itt mi, akik nem értünk hozzá...
Van segítség! Ingyenes, anonim, a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálat várja a hívásokat a 116-123 és a 06-80-810-600 telefonszámon. A segítők leveleket is fogadnak a sos116123@gmail.com címen, ezekre 72 órán belül válaszolnak.
Szia!
Nekem a legjobbaratom depresszios, es ennyibol most nem tudnek mondani semmit, de en legrosszabb esetben csak szolnek szuleinek, sokkal jobban orulne annak, ha te magad beszelnel vele, ereztesd vele hogy te megerted, es biztonsagba erezheti magat, aztan majd o eldonti, hogy beszel e szuleivel errol :)
bocsi a zavaros mondatokert, de kulfoldi vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!