Mit tudnék tenni a barátnőmért?
Sziasztok! Van egy barátnőm (lehet, csak volt…) akivel megromlott a kapcsolatunk, és nem tudom, mit tudnék ezzel kezdeni.
Még iskola alatt ismerkedtünk meg, egy szakkörre jártunk, a közös pont hozott minket össze. Sok programot szerveztünk együtt, teltek az évek, fősikolára mentünk, dolgozni kezdtünk, mindketten megházasodtunk, költöztünk, stb stb.
Nem volt semmi gond köztünk egészen addig, amíg megszületett az első gyerekem, akkor látványosan kerülni kezdett. Igaz, ekkor én is hibáztam, mert alig maradt időm a kicsi mellett, elmaradtak a közös programok és beszélgetések. Majd nem sokkal később külföldre költöztünk, ott érkezett a második, idővel vettünk egy lakást, autót, van cicánk, mindkettőnknek biztos munkahelye van. Ekkor borult meg teljesen a barátnőm és nem beszélünk szinte egyáltalán azóta.
Amiért az életkörülményeimet leírtam, az az, hogy szerintem irigy rám. Egy tisztázó beszélgetésünkben kifakadt egyszer, hogy én nem tudom, mi is az a nehéz élet (pedig két gyerekkel nem sétagalopp az élet, meg segítségünk sincs, család másik országban és igen, hiányoznak is...), és ezekért igazán ne panaszkodjak. Akkor gondoltam, hogy fájhat neki az én életem, ezért nem beszélünk már. Én még kerestem párszor (de minden alkalommal nagyon bezárkózott) de egy idő után már nem: értem, hogy irigy és fáj neki, de őszintén nem tudom, én ezzel mit tudok kezdeni. Nem én kértem, hogy ilyen az életem, meg amiket magam értem el, azokért megdolgoztam. Nem tudom, mivel ártok neki azzal, amilyen az életem.
Abban igaza van, hogy neki sokkal nehezebb, küzdelmesebb az élete. Súlyos betegséggel él ami biztos nem könnyű, családja bonyolult, idős rokonokat ápolnak, azt tudom, még nincs gyerek, és az utóbbi években voltak lakhatási és a betegségével kapcsolatos komolyabb gondjai. Sejtem, hogy nagyon a padlón lehet, mostanában semmit nem lehet róla tudni, a férjét szoktam kérdezgetni róla, tőle tudom, hogy a padlón van. De azon kívül, hogy ezeket megértem, nem tehetek erről, hogy neki nehéz! Szeretnék neki segíteni, esetleg meghallgatom, de annyira elutasító már velem, hogy nem tudok hozzá „férkőzni”, nem akar velem beszélni, találkozni, semmi. Sajnos nekem is van életem, két gyerekem, munkám, háztartásom, ezekkel is foglalkoznom kell.
Sajnálnám nagyon, ha egy ilyen hosszú barátság emiatt a hülye irigység miatt érne véget...
Van valami ötletetek, mit tudnék tenni a helyzetben?
válasza: válasza:Szerintem se lehet mit csinni. Neki teljes más eletkorulmenyei vannak, úgy gondolja hogy igazságtalan az élet vele ezért féltékeny. Ezt el kell engeded.
Az az ember akit ismertél már nincs mert jöttek neki a gondok ezért megváltozott. Nem fog csakúgy visszaváltozni. Nyakába vett e az idősek gondozásat is ami mégjobban nehezíti az életét, gyereke sincs amit lehet hogy szeretett volna. Az egész idill amit elképzelt abból semmi se valósult meg, vagyis az önálló független élet. Úgy gondolja higy miért hallgassa azt hogy neked mid van ha ő is erre vágyott de ő sose kaphatja meg.
Azt az embert nem fogod visszakapni aki régen volt. Túl sok benne a keserűség. Sok olyan barátság van amik a megváltozott életkörülmenyek vetnek véget.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Mint írtad már sulis korotok óta ismeritek egymást.
A tizenéves kapcsolatok zöme nem letisztult választás barátok terén +az ember személyisége kb 25 éves korára kialakul.
Megesik, hogy az igazi "én" nem passzol a másikéhoz, ám a tizenéves kor illúziója még ragad rád, de ki is pukkanhat, azaz megszakad a kapcsolat.
Teljesen normális folyamat.
No meg sokan vannak, akik már családot alapítanak huszonévesen, vagy/és karrierre fókuszálnak.
A felnőtt lét, tennivalói miatt kevesebb idő jut a másikra.
Ha pedig párkapcsolat van, netán gyerkőc, egyértelmű, hogy ők az elsők.
Nem mindenki fogadja ezt el.
Vannak, akik nagyon igénylik a baráti kapcsolatokat, vannak akik betegesen is.
"irigy rám" - ugyan... Ne ezzel gyere te is, mint a sok ostoba.
Szimplán valószínű, hogy a barátnőd több időt és találkozást igényel a barátságban. Kell neki a kontakt nagyobb mértékben valami oknál fogva.
Mint említetted nehezebb az élete, betegségel is küzd.
Vannak, akiknek az emberi kapcsolatok sokat segítenek ezen helyzetekben.
Valakinek elég párja, valakiknek pedig mások társasága is kell.
A negatív események, eltávolodások pedig valószínű felerősítették a depresszióját, ilyenkor már nem mindig vevők azokra, akik amik felejtették, enyhítették az egykor kisebb problémáját.
Empatikusabbnak kellene lenned, ám neki is.
Emberi kapcsolatok ezért hullanak részben.
S a leírtak csak egy meglátás, abból a kis infóból, amit saját nézetedből leírtál.
Biztos mélyebb, összetettebb.
Nálunk is a baráti társaság kb világszerte szétosztlott, de időnként érdeklődünk a másik felől, ám az tény, a keesebb találkozás/fizikai kontakt nélkül gyengültek a kapcsolatok.
Minőségi kapcsolathoz alap a fizikai jelenlét.
Szoktunk baráti nyaralást is tartani ez miatt.
Ám el kell fogadni: a párkapcsolat, új család az első, hiszen velük éli le az ember az életét, párjával osztja meg ágyát az ember.
Kb 97%-a ismerősöknek lebabázott.
A gyerek idő és energia - meg kell érteni.
Nekem nincs és nem is akarok, ahogyan párom se. Nálunk más a helyzet.
Introvertáltabbak vagyunk, nem igénylünk annyira másokat.
Ezt is el tudják fogadni értelmes barátaink.
Volt egy újabb kialakult barátságom. Barátnőm kifogásokat mondott eleinte, miért nem akar talizni. Kezdetekkor, amint kiszúrtam kb fél évig győzködtem:
Merjen nemet mondani, nem harapok, sőt megértem.
Van párja, gyerkőce is és introvertált szintén, ezért a maradék idejét persze, hogy magában akarja tölteni.
Teljes mértékben megértem s elfogadom "bocsi, most nem, mert egyedül akarok lenni" választ.
Ettől függetlenül ármikor számíthatunk egymásra, néha amikor talizunk jókat beszélgetünk és élezzük egymás társaságát.
Klikkesedés sincs, akármikor bekapcsolódhatak nyugodtan vagy jöhetnek velünk a párunk. Részéről pedig a gyerkőc is.
Nagyon értelmes, jóval érettebb korabelieknél.
A kommunikáció, őszinteség, intelligencia, empátia, másik tisztelete alap és fontos, ám a távkapcsolatokban lényegében maga a kulcs mindez, hogy megmaradjon valamilyen formában a kapcsolat.
Ám felteheted a kérdést is:
Van-e értelme?
Azt viszont neked kell tudni, eldönteni.
30N
válasza:Magas lóról? Mondom, sajnálom, hogy nem úgy alakult az élete, ahogy azt elképzelte, de én erről nem tehetek. Ennyit tudok tenni, hogy együttérzek vele...
Ezért megszakítani egy kapcsolatot elég hülyeség...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!