Elhagyott a legjobb barátnőmért, ráadásul terhes vagyok. Mit tehetek ilyenkor?
Hat éve voltunk együtt, két éve házasodtunk össze. Mindketten úgy éreztük itt az ideje egy kisbabának. Eltudjuk tartani, és örülnénk ha új taggal bővülne a család. Nagyon nehezen estem teherbe, de mikor kiderült hogy várandós vagyok, nagyon boldogok voltunk. Amikor megtudjuk, hogy ikreink lesznek mégjobban örültünk. Viszont rengeteg kilót szedtem fel. Most vagyok hat hónapos terhes, de a két kicsi miatt már úgy nézek ki, mintha az utolsó hónapban járnék. A férjem nem kívánt már a 4. hónap óta. Folyton azzal jött, hogy csak hízok, és neki nem marad más minjt egy hógolyó. Ha együtt voltunk akkor neki kellett mozogni, mivel nagy hassal nem vagyok valami mozgékony. Sokszor sérelmezte ezt, aminek meg is lett a következménye. Pedig a tőlem telhető legtöbbet próbáltam megtenni érte, de nem ment. Ha találkoztunk ismerősökkel is, folyton a külsőm kritizálta és azt, hogy a végére még kétszer ekkora leszek, utána meg győzhetem leadni, ő meg szegény szerencsétlen egy kövér nőt ölelgethet. Nem olyan rég kiderült, hogy összefeküdt a legjobb barátnőmmel. Mióta elmondta, hogy zavarja a hízásom, rá egy hétre kezdődött a viszonyuk. Ott tartunk, hogy egy hete el is költözött itthonról.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem eladom a lakásom, és elköltözöm. De nem tudom mit lehet még ilyenkor tenni? Teljesen ki vagyok borulva, haragszom rá, a barátnőmre, arra, hogy itthagytak egyedül két pocaklakóval, akik pár hónap múlva megszületnek. Egyedül hagytak a felelősséggel, gondokkal és a neveléssel. A barátnőm azt mondta, szerinte jogtalan a dühöm, mivel állítása szerint "A Tamás így is fog gondoskodni a kicsikről, a szerelem meg hát tudod..."
Ha elköltözök azzal megoldalán a körülöttem lévő feszültséget? Könnyebben túl tenném magam rajta? Nem bírom elviselni a látványukat, mióta csak tudom mi van és volt köztük. Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogyan lépett túl és kezdett új életet?
Jajj Édesem! >:D<
ez szörnyű...nem találok szavakat...nem is tudom mit mondjak, pedig kellene tudjam...mindig ledöbbenek ha ilyent hallok...ez nagyon durva...
Nem tudom, hogy lehet egy férfiben csak ennyi tartás...te jó Ég!...
figyelj, fel a fejjel, próbáld meg a lehető legnagyobb szeretetben felnevelni a két kis lurkót, szurkolok neked, hogy mellettük is megtalád életed párját.
melletted vagyok!
szerintem egy költözéssel újabb gondok lennének. gondolok itt magára a költözésre a ház esetleges felújítására, beilleszkedésre.
sajnálom és kitartást
Jesszusom, nagyon sajnálom, hogy ez történt veled :(
Remélem van családod és barátaid, akik melletted állnak és segítenek. Ha nem, kérj a megfelelő szervektől segítséget, mert ez tényleg nem könnyű helyzet.
Ha van rá lehetőséged költözz el minél előbb, lehetőleg anyukádhoz vagy valakihez, aki tapasztalt, mert két picivel nem könnyű egyedül. Az apától kérd el a gyerektartást és add meg neki a látogatási jogot, de egyébként felejtsd el. Undorító a viselkedése és biztos, hogy ennél jobbat érdemelsz. A "barátnővel" én a helyedben szóba sem állnék többé.
Sok történetet olvastam arról, akár itt ezen az oldalon is arról, hogy valaki kisgyerekkel találta meg a párját és a boldogságot, úgyhogy ezen ne aggódj, minden esélyed megvan rá, hogy boldog legyél valakivel.
Remélem sikerül minél hamarabb túl tenned magad rajta. Kerüld a feszültséged, a babáknak is rosszat tesz az idegesség. Csak magadra és rájuk koncentrálj és arra, hogy nyugodt otthonotok és életetek legyen.
Nem tudom hogy lett ilyen, vagy a hízás hogy válthatta ezt ki belőle. Nyílván tudta mivel jár a terhesség. Nem kövér hanem gömbölyű vagyok, de hát két kicsit hordok a szívem alatt. Az étvágyam is igen nagy lett. :S
Nem tudom mennyi gond jönne utána de amit most érzek mikor rájuk gondolok, az utcán meglátom bármelyiküket mérhetetlen megvetést érzek. A barátnőm sajnos nem lakik túl messze, és ez csak ront a helyzeten. Magányosnak, elkeseredettnek érzem magam. Nem arról van szó, hogy nem várom a babáimat, mert igen, várom őket! De rosszul esik, hogy a párom egyedül hagyott mindennel.
szerintem a költözés nem segít.
elég tapló, h a súlyodat kritizálta. mennyit szedtél fel? Olyan sokat tényleg?? de ha 50 kg-t akkor sem szabadott volna kritiálnia. ha a babák megvannak, akkor törd le kezét lábát annak a szemét libának. Azt nem tudom, h h lépj túl rajta, de ne költözz.
Sajnos abba, hogy mennyi feladatom lesz a két kicsivel a születésük után egyenlőre bele gondolni sem mertem még. Főleg úgy, hogy tapasztalatom annyi, amennyit olvastam és a terhes tornákon, nőgyógyásztól megkérdeztem.
Talán édesapámhoz mehetnék ( a szüleim elváltak mikor kicsi voltam, anyámat azóta nem láttam ), de tudom, hogy sokat dolgozik, nem tudom mekkora teher lenne ez számára...
Úristen azt sem tudok mit írjak:S
Fel a fejjel,tudom nagyon nehéz:S
Van azért aki melletted áll?A gyerekeid sok mindenben pótolni fognak majd:)Nagyon sok szerencsét nektek !!!
Én szívesen elvállalnálak a két gyerkőccel együtt.
32 éves vagyok, Szegeden lakom. Van egy cégem.
Írj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!