Elhagyott a legjobb barátnőmért, ráadásul terhes vagyok. Mit tehetek ilyenkor?
Hat éve voltunk együtt, két éve házasodtunk össze. Mindketten úgy éreztük itt az ideje egy kisbabának. Eltudjuk tartani, és örülnénk ha új taggal bővülne a család. Nagyon nehezen estem teherbe, de mikor kiderült hogy várandós vagyok, nagyon boldogok voltunk. Amikor megtudjuk, hogy ikreink lesznek mégjobban örültünk. Viszont rengeteg kilót szedtem fel. Most vagyok hat hónapos terhes, de a két kicsi miatt már úgy nézek ki, mintha az utolsó hónapban járnék. A férjem nem kívánt már a 4. hónap óta. Folyton azzal jött, hogy csak hízok, és neki nem marad más minjt egy hógolyó. Ha együtt voltunk akkor neki kellett mozogni, mivel nagy hassal nem vagyok valami mozgékony. Sokszor sérelmezte ezt, aminek meg is lett a következménye. Pedig a tőlem telhető legtöbbet próbáltam megtenni érte, de nem ment. Ha találkoztunk ismerősökkel is, folyton a külsőm kritizálta és azt, hogy a végére még kétszer ekkora leszek, utána meg győzhetem leadni, ő meg szegény szerencsétlen egy kövér nőt ölelgethet. Nem olyan rég kiderült, hogy összefeküdt a legjobb barátnőmmel. Mióta elmondta, hogy zavarja a hízásom, rá egy hétre kezdődött a viszonyuk. Ott tartunk, hogy egy hete el is költözött itthonról.
Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem eladom a lakásom, és elköltözöm. De nem tudom mit lehet még ilyenkor tenni? Teljesen ki vagyok borulva, haragszom rá, a barátnőmre, arra, hogy itthagytak egyedül két pocaklakóval, akik pár hónap múlva megszületnek. Egyedül hagytak a felelősséggel, gondokkal és a neveléssel. A barátnőm azt mondta, szerinte jogtalan a dühöm, mivel állítása szerint "A Tamás így is fog gondoskodni a kicsikről, a szerelem meg hát tudod..."
Ha elköltözök azzal megoldalán a körülöttem lévő feszültséget? Könnyebben túl tenném magam rajta? Nem bírom elviselni a látványukat, mióta csak tudom mi van és volt köztük. Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogyan lépett túl és kezdett új életet?
válasza:Sajnálom....
Ilyenkor jövök rá,milyen szerencsém van a párommal:gyerek nélkül 130 kiló vagyok és így is imád már 9 éve.
Nem egyszerű, de valahogy majd csak alakul. Igen, szemét volt én is így érzem. De a szememben annyira összementek mindketten... A baj az, hogy sajnos magamtól nem jöttem rá mi folyik itt, csak akkor mikor kiderült. Még hülyének is érzem magam.
Remélem én is találok idővel, egyenlőre nem szeretnék... egy férfit, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
válasza:Gondolj arra, hogy rossz apa lett volna, és még idejében eltűnt az életetekből...tudom ez keményen hangzik, de legalább a gyermekeid nem ismerik meg ezt az antiférfit.
Az ikrekhez meg gratulálok!
Erős nő vagy:)
válasza:A "barátnőd" és a férjed is megkapja majd a magáét, a férjed majd úgyis elhagyja a "barátnődet " egy harmadik nőért..Igen, a kicsik mindenért kárpótolni fognak!!!!
Kár, hogy most derültki a férjedről,hogy egy szemétláda..de legalább nem kell vele töltened a fél életedet és fogsz találni egy normális férfit!!ez egészen biztos!Drukkolunk neked őszintén!!Légy erős és ne szégyellj segítséget kérni!!
27L
válasza:Hu, én csak annyit szólnék az előzőekhez, vagyis kérnék tőled: Amikor megszületik a gyerek, és a pasit kirúgja majd a volt barátnőd, ígérd meg, hogy nem visszafogadod, hanem jól tökön rúgod! A moralitásomnak szüksége van erre... Semmiképpen ne fogadd vissza. Van egy sanda gyanúm, hogy pár hónap múlva már sündörögni fog körülötted, de ne dőlj be neki. Egyszer megtette: máskor is megfogja tenni.
Illetve, valaki írta, hogy: "Nem tudom, hogy lehet egy férfiben csak ennyi tartás." Én, a férfiak nevében (akik nem azért férfiak, mert lóg nekik valami a lábuk között) kikérem magunknak azt, hogy egy ilyen gerinctelen pondrót férfinak szólítsanak.
válasza: válasza:Te jó ég!Ezt komolyan meg merte tenni?Gusztustalan féreg!A barátnődet meg már nem is illetem...
76 kiló nem is sok 2 babával.57-ről indultam 74-el mentem szülni,úgy hogy 1 babám van és igen apró vagyok:154 cm.De a terhesség ezzel jár.nem mindenki tudja csak a baba súlyát felszedni.Ez alkat kérdése.
Nem tudom,hogy én ebben a helyzetben mit tennék(valszeg összetörnék),de komolyan kitartás neked a kicsikhez és ne szégyellj segítséget kérni és pláne ne szégyelld a segítséget elfogadni.ezek után én biztos,hogy a gyerekek közelébe se engedném és a saját nevemre venném őket,mert aki ilyet tesz egy terhes nővel,mást nem is érdemel,csak kétszer rosszabbat!
bocsi hogy érdemlegeset nem tudtam írni,de tiszta szívből kívánom,hogy ennél csak jobb legyen.Sok erőt,egészséget neked és a csöppségeknek!
válasza:Szia.
Először is gratulálok az ikrekhez=)
Olyan szörnyű volt, basszus még olvasni is,hogy valakinek van bőr a képén ilyent tenni...undorító, nem emberi magatartás.Még a minimum tiszteletet sem adta meg neked,pedig a felesége vagy/voltál. Egy aljadék az ember akihez hozzámentél, de tény,hogy jobb hogy most derült ki!
Egy várandós nővel így bánni, sőt alapból egy emberrel is,de így meg pláne bosszantó.Bocsi de egyszerűen nem találok szavakat rá hogy milyen lény az aki ilyent tesz. Mindenesetre egy tarkólövést tényleg megérdemelne!
Te anya leszel, ráadásul rögtön két baba anyukája, ez a te áldásod lesz, te élheted majd át minden pillanatukat, első szavukat és az összes első dolgukat=)
Hidd el,ha felnőnek büszkék lesznek rád és hálásak lesznek azért,hogy ilyen bátor nő vagy!
Engem is egyedül nevelt fel anyukám, nem voltam mindig példagyerek,de mostanra őt tartom a legtiszteletreméltóbbnak,amiért egyedül felnevelt, mindent feláldozva értem. 18 lesz korom körül kezdtem felfogni igazán,hogy miket tett értem, és hogy e mekkora önfeláldozás volt neki.
A gyerekeid majd imádni fognak téged, te leszel a mindenük=) .... az apjuk meg...nem is engedném,hogy az apjuk legyen! Én részemről úgy csinálnám ahogy az egyik válaszoló is írta,azaz ha elhagyott úgy hogy a pocakodban voltak,akkor úgy se kelljenek neki,hogy néha meglátogassa őket. Ne hagyd hogy bolondot csináljon belőled...hogy te neveled őket, vállalod a felelősséget értük, viszed őket ide-oda, ő meg néha hétvégente elviszi őket, teletömi őket csokival, hagyja őket tv-zni és ő lesz az apjuk...na azt nem hagynám SOHA!
Ha felnőttek eldönthetik,hogy akarnak e vele találkozni,de addig s-s.
De kitartás, ne idegeskedj, mert az neked most nem jó!
Tudom,hogy nehéz feldolgozni, és nehéz lesz véghez vinni a dolgokat, de menni fog!
A segítséget, felajánlást pedig ne szégyelld elfogadni.
Az önzetlen felajánlás nagyon szép dolog, hagyd hogy a barátaid,családtagjaid segítsenek neked, nem kell úgy érezned,hogy könyöradomány,vagy hasonlók.
Én is sokszor segítettem az egyik "rászoruló" ismerősömnek, és nem azért mert sajnáltam, vagy nem bírtam elnézni,hogy egyedül van,hanem mert megérdemelte,és én úgy gondoltam hogy kicsit pihenjen én meg helyette elvégezzem a házimunkát.
Nem kell szégyenlősködni!
válasza: válasza:Döbbenet.
A soraidból ítélve elég jól viseled.
Én is terhesen költöztem el a páromtól. Majd' összeomlottam. Iszonyú nehéz volt feldolgozni.
Eleinte csak amolyan "mosolyszünet" volt köztünk, amíg én a régi lakásomban húztam meg magam egy bőröndnyi ruhával. Nem tekintettük véglegesnek.
Viszont nem javult a helyzet köztünk, s végül a tényleges költözés szülés előtt egy nappal történt. Pedig elvileg lett volna még másfél hónapom. Talán a költözködés miatt is lett koraszülött a babóm, de szerencsére tökéletesen egészségesen jött világra.
Azóta eltelt két év. Ma már elfogadom a helyzetem. Hogy egyedül kell neveljem. De sokat sírtam eleinte. Egészen addig, amíg fel nem ismertem, hogy dönthetek. Attól, hogy a volt párom egy idióta, nekem még nem kötelező keserűséggel a szívemben élni, sem gyűlölni őt. Ma már kifejezetten jó a viszonyunk. Tudom hogy nem érdemli meg. De gyakran jön el hozzánk, így ha már teljesen kiiktatni az életünkből nem tudtam (és a gyermek miatt nem is szeretném), kénytelen vagyok ebből a szar helyzetből a lehető legjobbat kihozni. Így hát mérlegeltem, hogy mi a fotnosabb: békében és harmóniába nevelni a gyermekünket, vagy hogy egy életen át büntessem vétkeiért és a fájdalomért amit okozott? A múlton már nem lehet változtatni, a történteket nem tudjuk megmásítani, akármennyi szemrehányással is illetem. Elhatároztam, hogy bármi is történt, az az én fájdalmam, és nem akarom a gyermekembe plántálni. Elhatároztam, hogy elengedem a haragom, mert csak ártok a babának vele, az apát meg már úgysem téríti jó útra semmi. Meg akartam óvni minden feszültségtől a babámat. Elfogadtam az elfogadhatatlant, megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Van egy volt férjem, aki imádja a gyermekét és rengeteget segít. Van egy boldog gyermekem, aki nem szenved el semmiféle érzelmi bizonytalanságot maga körül. Úgy érzem, jól döntöttem. De nem tanácsolok neked hasonlót, hisz minden helyzet egyedi.
Ha van kedved, beszélgethetünk. Bár nekem nem ikreim vannak, azért talán tudok segíteni a babaápolást illető kérdéseidben is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!