Tényleg ez volna az elvárható viselkedési? Vagyén vagyok teljesen eltévedve? Bövebben lent.

4 hónapja munkanélküli lettem, előtte 1 hónappal a barátnőm kapott egy egyéves külföldi ösztöndíjat. Amikor megtudtam, hogy jövőhónaptól nincs munkám akkor, megkérdeztem a szüleimet, hogy zavarná-e őket, hogy ha visszaköltöznék, amíg az asszony külföldön van. Így nem kell albérletet fizetni. (Kétszintes házban élnek, az alsó színt egy teljes értékű lakás) Ekkor ők mondták, hogy mennyek csak nyugodtan, meg igazam is van, hogy így addig tudok spórolni. Mikor visszaköltöztem megbeszéltem velük, hogy a saját rezsimet és kajámat kifizetem, de hogy mást jelen helyezettben nem szeretnék, mert ami van, spórolt pénzem azt nem szeretném, hogy ha fogyásnak menne. ( Amíg volt rendszeres fizetésem, addig mindenhónapban elutaltam neki 100 000 ft támogatás képen. ) Ez a rendszer úgy 2 hónapig működött is a rezsit szépen, kiszámoltuk kire mennyi jut, én oda adtam nekik. Majd 3 hónapban előjöttek, hogy inkább felezzük meg a rezsit, mert hogy az úgy nem igazságos, hogy én fizetek kevesebbet. Majd rá nem sokkal, hogy én igazán fizethetnék nekik valami kis albérleti díjat, mert hogy én csak egésznap itthon ülök, és nem is keresek munkát mert ez így jó nekem. (De, hogy jó csak alkalmi munkák vannak, amiből szinten tartom magamat) Nem fizettem, ha nem megkértem őket, hogy ha lesz újra rendes jól fizető állásom, akkor továbbra is támogatni fogom őket, de most hagy ne költsek a tartalékból, mert az másra van félre téve. Most már ott tartunk, hogy ők követeleik hogy én továbbra is adjam a havi 100e ft mert, hogy ők látják ám, hogy én dolgozom, és hogy sajnálom tőlük a pénzt. (Alkalmi munkák havi szinten 120-150e ft nettó bevétellel, ami édes kevés számomra. ) Jelenleg albérletet keresek újra, mert ott legalább nincs követelődzés és havi 60-70e ft ből már tutti hogy találok valamit, és akkor anyagilag is jobban jövök ki meg nyugodtabb is lesz az életem, hogy nem hallgatom őket, egésznap hogy hálátlan vagyok. Szóval szerintettek is én vagyok a hálátlan, hogy nem támogatom őket, mikor szerintünk megtehetném. Ezek után azon is komolyan gondolkodóba estem, hogy ha oda kerül, hogy újra megtudom majd tenni, hogy adok nekik valamennyit, akkor se fogok, mert ez nagyon rosszul eset, hogy amikor az ember rossz helyezettbe van akkor követelőznek, mert hogy ők már megszokták a jót.